A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

Az 1840. évtől eddig valamennyi beírás Mile Benjámin hadnagy kezétől származik. December 16-án árvák közt, akik egymással megegyezni nem tudtak, úgy tettek igazságot, hogy felbecsülték az egész hagyatékot: 36 forint 54 krajcárra. Négy egyenlő részre felosztották. Mivel egyik a másiknál már eddig többet „elsajátított", a „felszámítás" szerinti különbözetet is tartoztak nyolc nap alatt megfizetni két elhalt testvérük árváinak. A végzés statútum szerinti díjából - feltehetően az árvákra, és a kevés hagyatékra való tekintettel - elengedtek, így csak négy váltóforintot fizettettek be. December 18-án megjelent a tanács előtt egy asszony, s bepanaszolta, hogy Ladányból való szolgálója az ugyancsak Bajomban szolgáló nemes lánnyal több holmit elloptak tőle. Több ízbeni motozás után egyik szerepi nemesnél találták meg a lopott holmit. A tolvajok itt osztozkodtak. Hat korbácsütésre ítélték őket, a szerepi nemes lányt „az édes Atya akaratjával, sőt kívánatára", az orgazdát, aki mind a lopásról, mind a szökésükről tudott, mégis „helyt és alkalmat adott a tolvajlásra, a káros minden költségének megfizetésére: hat Ft. 57 xra" s bár „többre lett volna méltó", kedvezésből hét forint 30 krajcárra büntették. (120. oldal.) A protocollumból innen hiányzik öt lap. Így sem a még hátralevő 1842-es időszakról, sem az 1843-i év eseményeiről nem tudunk. 1844. február 3-án jegyezték be a Nemes Communitás bikájának eladásáról való számadást. 1845. december 31-én kár megtérítéséről hoztak létre egyezséget. A károsult 30 bankó forintban kapott egy három esztendős csikót és öt bankó forintot készpénzben. Csak a megegyezés módját jegyzi be Hizó Mihály főhadnagy, a kárt és a szereplő személyek neveit nem. Ez a bejegyzés is utólag történhetett, mert az 1845-i többi bejegyzés utána következik. Az 1845. aug. 28-án tartott „Vegyes gyűlésre" (először írják le így magyarul) - a földesúr molnárnéja bepanaszolt egy asszonyt, hogy őt a malomban megtámadta, sőt a közben oda érkezett férje meg is ütötte. A tanúk vallomása is ezt bizonyította. A statútumok szerint többet érdemeltek volna, „de szegény sorsukat tekintve csak 15 vítra büntetódtek, engedetlenségük miatt: 2 vít 30 kr-ra". Szeptember 24-én panaszolta egy férfi, hogy fekvő beteg állapotában látatlanban, azzal a feltétellel vett egy pár tavalyi tinót, 40 forintot adván előlegbe, hogy ha jobban lesz, megnézi őket, és akkor még ad öt forintot. Több tanú bizonyította igazságát, és azt is, hogy az eladó elvitte és vásárra akarta hajtani a két tinót, mert a vevő felgyógyulva meglátta, hogy az egyik hibás, beteges és így nem akarta megfizetni az öt forintot. Az a tinó közben elpusztult. Sem egyik, sem másik fél nem akarta megnyúzatni. Az elöljárók és két esküdt nyúzatták meg. A felek között nem sikerült békességet létre hozni. Az ítélet szerint a vevő az egyik tinót és dögbőrt köteles átvenni, a még követelt öt forintot nem fizeti meg. Az eladót kötelezik az általa okozott öt forint 24 krajcár megfizetésére. A felek nem nyugodtak bele, sőt a vevő az élő tinót a helység udvarára hajtotta és mindeketten fellebbeztek. - Ugyanezen a gyűlésen tárgyalták egy károsult panaszát, akitől gyékényt, ajtót és gereblyét loptak. A gereblyét felismerte, így megtudták ki a tolvaj. El is ítélték 18 forint 30 krajcárra, amit ki is fizetett. Február 10-én apa és fia közt hoztak létre megegyezést. A fiú a maga részére megváltott házra vonatkozólag elvállalta, hogy 40 forintról írást ad. Ha 8 Déri Múzeum évkönyve 113