A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1971 (Debrecen, 1972)

Történelem – Geschichte - Rettegi Istvánné: A szerepi „Nemes Communitas Protoccoluma” (Adatközlés)

Uraimék minden emberi indulatukat télre tévén, a választást иду igyekszik tenni, hogy annak fő czélja egyenesen a közjó légyen." Az utóiratban közölte a meghívót kiadó berettyóújfalusi főszolgabíró, hogy két napig tart a restauráció, ,,azért olyan készülettel jöjjön, akik fognak jönni. Ezt jó lesz a szomszédbeli nemesekkel is közölni." (25/26. oldal.) Az 1801-én nemesi széknek nem akadt dolga. Az 1802. január 7-én tartott gyűlésen a statútumok 6. pontja értelmében két nemest büntettek meg: egyiket a hadnagyság, másikat a kishadnagyság nem vállalása miatt. Január 14-én, példa nélküli esetként az egyik kishadnagyot megfosztották hivatalától és megbüntették 5 rénes forintra. A kovács cigány, akit már 1800. január 23-án is megbüntettek lopás miatt, a kocsmabérlő pincéjéből ludat lopott. A volt kishadnagy helyet adott a lopott zsírnak, „azt a motozóknak ki nem jelentette, hanem rejtegette, bár maga rendeltetvén a közbátorság feltárására, mégis hite ellen tett." - Március 9-én a hadnagy megtámadása miatt büntettek egy nemest, és tőle reverzálist is vettek maga „megjobbitására." 1804. január 26-án amiatt kellett elítélni egy nemest 26 forint kártérítésre és 3 forint büntetésre, mert „összekocódásuk után valami három órával haragosa istállójába surranván, annak egy lovát иду megszúrta, hogy meg kellett nyúzni." Reverzálisában beismerte: ,,más elkövetett szókkal és cselekedetemmel más becsületes embereket is megbotránkoztattam." Jobbulását fogadta és ígérte „minden elöljárómnak s jó embereknek illő megbecsüléseket megadom". - Vádlottként állott ezen a gyűlésen az a nemes is, aki „némely becsületes lakosokat láncának ellopásával vádolván, becsületében megrontott, gyalázott." Vádját tanúkkal igazolni nem tudta, s így mint más becsületét megsértőt 2 rénes forint 30 krajcárra büntették. A harmadik bejegyzés erről a napról feltehetően a hadnagy kezeírása. Egy ifjú nemes ember „a pincében egy parasztot, (ez a szó áthúzva) contribuens embert Fűbe ütött vóna. . . Szip amikábilisre mentek иду, hogy a borbinak a sérelemért megfizetett a verekedő - (a borbély volt falun a seborvos) -azonkívül fizetett Birák Uraiméknak 5 Rftokat, 14 Xkrajcárokat." - Egy nemes, akinek kártevő lovait behajtották a kerülők, önkényesen, hír nélkül elvitte a károsult istállójából. Megbüntették június 3-án. November 15-én a kocsmabérlő csapiárosának és feleségének megveréséért, szidalmazásáért, de egy másikat szőlőlopásért is, két ifjú nemest pedig istenkáromlás miatt büntettek. - Ugyanakkor tárgyalták, hogy egyik nemes szénája alá „tálált menni" egy jobbágy ökörborja. A nemes fia egy vasszeggel úgy átszúrta, hogy azon nyomban elpusztult. A jobbágy azonnal megbecsültette a kárt esküdtekkel, akik 15 forintra becsülték, és fél forint volt a becsüpénz. A károsult a Nemesi Tanács elé terjesztette ügyét. Az ítélet kötelezte a vádlottat a kár és a becsüsök díjának megfizetésére. Az indokolás szerint a nemesnek „törvényesen" kerített udvara nincs, mindenfelől mehet oda a jószág. A jobbágy nem tudott arról, hogy borja oda jár, erről neki hírt nem adtak. A nemes fia pedig az esküdtek bizonysága szerint elpusztította a jószágot. (34-35. oldal.) - Tárgyalásra került, hogy egy nemes leány apasági keresetet indított egy nemes ifjú ellen. Tanúk bizonyították a nemesi szék előtt, hogy egy executor katonával „túl a rendesen" barátságoskodott. A lány a megboldogult tiszteletes előtt is az executor katonát vallotta születendő gyermeke apjának, így a vádolt ifjút felmentették, a leányasszony pedig „amit feslett életével nyert, magának tuladonitsa." - Látjuk, hogy ebben az évben jóval több és súlyosabb esetben kellett ítélkezni, mint az előzőkben. 98