A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Benda Kálmán–Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól

Barbiano gróf jelentése a Bocskai-fölkelésről 1605. Jóllehet őfensége, Mátyás főherceg többízben és szigorúan meghagyta nekem, hogy Rueber

1 urat mielőbb, éjt nappallá tevő sürgősséggel küldjem el Basta úrhoz,

2 éspedig az ország zsoldjában álló katonasággal, továbbá ennek az országrésznek állandó lovaskatonáival, s adjak melléjük valamennyit a nekem alárendelt csapatokból is - mégis, mivel egyetlen katona sem kapta meg járandóságát, még Dampierre gróf

3 hajdúi sem, s a tartományi lovasságnak sem volt semmiféle ellátása, (még a rovásadó beszedése után sem tartottak szemlét a katonaság fölött, hogy kifejezzék járandóságukat, mert a Szepesi Kamara ezt a pénzt más célra használta fel) - mindezért Rueber urat sem az egész sereggel, sem pedig annak egy részével nem küldhettem el. Mivel azonban mindenképpen elegen akartam tenni őfensége meghagyásának - és miután Verdeman'

1 ügynökei is késtek a megígért fizetés teljesítésével -, azon fáradoztam, hogy saját személyi hitelemre kölcsönvett valamelyes pénzösszegen legalább a hajdúkat leirányíthassam az alsó-magyarországi részekbe.

5 így aztán a rakamazi táborból Rákóczi Zsigmondtól

0 kölcsönvettem 3000 tallért. Innen Krauseneck királyi biztossal

7 együtt átmentem Ecsedre, Báthoryhoz.

8 Miközben tőle üres kézzel eljőve, Rakamazra voltam visszatérőben, a fele úton Bátorban éjszakáztam. Itt találkoztam Wiener Móric felső-magyarországi királyi építésszel,

9 akit a váradi vicekapitány, Concini Ciprián

10 azért küldött hozzám, hogy felfedje előttem a Bocskai István által kezdeményezett nagy árulást. Ez az árulás az alábbi módon vált ismertté Bocskai egyik nemes szolgája által. Midőn a fent említett Concini magánügyben Szakmar felé tartott, s útközben éppen Bocskai szentjóbi várkastélya mellett haladt el, nyomába eredt néhány magyar lovaskatona, kik nyomatékosan arra kérték, álljon meg,- majd félrehívták őt s úgy adták tudtára: várja meg a közeli erdőben a szentjóbi kapitány úr ideérkezését, mert az nagyon fontos dolgot akar vele közölni. Meg is érkezett oda Székely Ferenc kapitány udvarbírájávai. Lázár deákkal, valamint Bocskai titkárával, egyben rokonával, Fráter Istvánnal együtt." Utóbbi valamennyiük nevében az alább következő elbeszélésbe fogott: „Kisgyerek korom óta Bocskai István nevelt, ő is taníttatott, titkait reám bízta. Megtett Báthory Zsigmond titkárává, és saját vérrokonát adta hozzám feleségül; és ahogy engem nap mint nap nagy jótéteményekkel halmozott el, éppen úgy ezek a többiek is, mindegyikük halálig köteles szolgálni Bocskai urat a tőle kapott különböző jótéteményekért. Kötelezettségünknek mindeddig erőnkhöz mérten mindannyian eleget is tettünk, igen nagy veszedelmek közepette is. Személy szerint jómagam éppen a legutóbbi erdélyi zűrzavarok idején. Ám most, miután megtudtuk azt, hogy ő az Isten, őfelsége a király és az egész haza ellen való árulásról tárgyalt a törökök uralkodójával, sőt szinte már meg is alkudott vele, s hogy ezzel az egyezséggel bennünket, saját magát, lelkünket, feleségünket és fiainkat, sőt hazánkat is el akarja veszíteni, és a jelek szerint a török zsarnokságot akarja ránkhozni, közösen úgy határoztunk, hogy - mivel szükségképpen inkább Istennek és királyunknak vagyunk elkötelezettjei - e gonosz szándékát még időben megjelentjük. Több alkalommal is megírta és felfedte szándékát és elhatározását Bethlen Gábornak,

12 levelei közül azonban néhány idegen kézbe jutott, s ezek a nyilvánvaló árulás nagyon erős gyanújába sodorták őt. Bethlen tehát mindezt A jegyzetszámok a latin szöveg jegyzeteire utalnak. 172