A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Benda Kálmán–Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól

equitatus etiam provinciális aliquo subsidio instructi, nee milites dicae lustrati et persoluti, propterea quod Camera Scepusiensis illam pecuniam alio converterat, has ob causas dominum Rueber nee ex parte neque ex toto cum exercitu ablegare poteram. Volens itaque qualicunque modo Suae Serenitatis mandato satisfacere, postquam interim negotiatores Verdemani

4 cum solutione promissa tardarent, operám dedi quoad creditum meum mutuata quadam pecuniae summa saltern hajdones ad partes inferiores

5 ablegarem. Itaque ex castris Rakamaz a Sigismundo Rakocy

6 tria millia tallerorum mutuo accepi; inde me cum commissario a Crauseneck

7 ad Batori

8 in Eched contuli, a quo vacuus in Rakamaz rediens, medio itinere in Bathor pernoctans occurrit mihi Mauritius Wiener, Superioris Ungariae architectus,

9 missus a vicecapitaneo Varadiense [!) Cypriano Concinio

10

, ut mihi magnam quandam prodicionem a Stephano Bocskai orditam manifestaret. Quae per quendam sourum servitorum subsequenti modo manifesta fuit. Eundo supradictus Concin in privatis suis negotiis versus Zakmar, praeteriensque Bocskay castellum Zentiob subsequuti sunt eum quidam equites Ungari, qui ut subsisteret obnixe rogabant, eumque ad partem seducentes significabant, ut in proxima silva adventum domini capitanei Zentiob, qui ei rem maximi momenti communicare vellet, praestoletur. Itaque supervenit capitaneus Franciscus Zekel cum provisore ejusdem Lazaro Deák, et secretario Bochkay eodemque affine Stephano Fráter,

11 qui omnium nomine subsequentia narrare cepit. „Ego a parvulo a Stephano Bochkay educatus sum, me scholae adhibuit, secretiora mihi confidit, me secretarium Sigismundi Batory crevait, mihi in matrimonium consanguineam suam collocavit, ut me in dies magnis cumulavit beneficiis, hi reliqui pro se quisque ad internetionem usque domino Bochkay inservire obligati sunt propter diversa, ab illo accepta beneficia, quod nos omnes hucusque pro posse maximis in periculis praestitimus. Ego imprimis in his praeteritis Transsylvanicis tumultbus. Nunc vero, cum resciverimus ilium contra Deum, Suam Majestatem et totam patriam tractasse, et quasi complevisse proditionem quandam cum Turcarum principe, ubi desiderat nos semetipsum, 4 Föltehetően valamelyik bécsi olasz bankház embere. 5 A „partes inferiores" a Felső-Magyarországnak nevezett északkeleti részekkel szemben a Dunától északra húzódó Alsó-Magyarországot jelentette. 6 Rákóczi Zsigmond, a későbbi erdélyi fejedelem. 7 Paul von Krauseneck udvari kamarai tanácsos, egyike a II. Rudolf által 1604. január 25-én kinevezett erdélyi biztosoknak. (L. 18. jegyzet.) 8 Ecsedi Báthory István országbíró. 9 Maurus Wiener „felső-magyarországi hadi építőmester", aki a végváriak erődítményeinek ellenőrzésével volt megbízva. 10 Cyprian Concini alezredes, váradi vicekapitány, a távollevő Nyáry Pál főkapitány teljhatalmú helyettese. 11 Székely Ferenc Szentjób kapitánya, Posgai Lázár deák a vár udvarbírája és Fráter István (akinek felesége, Horváth-Susalith Ilona, Bocskainak harmadfokú unokahúga volt: Sulyok Krisztina, Bocskai anyja és Sulyok Petronella, Horváth Ilona nagyanyja révén. Nagy Iván; Magyarország családai II. 130. IV. 258-259., V. 100. és X. 403.) Míg az első két személy életének további alakulását nem ismerjük. Fráter István valahogy kimagyarázhatta magát Bocskai előtt, mert 1606-ban a fejedelem már birtokadományban részesíti és végrendeletében is megemlékezik róla. (Nagy Iván i. m. IV. 258. és Rumy Károly György; Monumenta Hungarica... II. Pest, 1846, 331.) Bethlen Gábor alatt erdélyi ítélőmester. Tőle kapja adományba a Bihar megyei Érkeserűt, melyről a család a későbbiekben előnevét vette. 11* • 163