A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

A tárgyak leírását a vegyelemzés sorrendjének megfelelően adjuk közre: 1. Karika, bronz. Vastag, durva, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletes bevonatnak tűnő patinával. Sok helyen fehér foltokkal is. Tisztítás után a tárgy külső részén szabályos ritmusban megismétlődő vésett, párhuzamos vonalakból álló bordázat. Felületén apróbb, mélyebb lyukak. (15-ös karika.) 2. Karika, bronz. Deformálódott. Legvékonyabb, és legnagyobb átmérőjű. Felületén vastag, masszív, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletes bevonatnak tűnő, repedezett felületekkel. A szürke oxid alatt - mely csaknem a karika egyharmadát borítja - fehér „lepedék". Kezelés után erősen szivacsos részek sima felületekkel váltakoznak. Egy helyen, ahol éppen egy kissé megvastagszik, keresztülrepedve. A karika külső részén két helyen jól kivehetően szakaszosan ismétlődő, párhuzamos, vésett vonalak csoportja. (11-es karika.) 3. Karika, bronz. Vastag, élénkzöld vadpatina váltakozik ugyancsak vastag, sötétszürke, egyenletes réteggel. Sok helyen fehér foltok tarkítják. A sötétszürke oxidréteg első látásra bevonatnak látszik és repedezett felületű, mint a füles karikákon, s már nagyon lepattogzott. A karika kicsit vastagabb a többinél. (12-es karika.) Tisztítás után a karika felülete teleszórva apró mélyedésekkel, mely szivacsos hatásúvá teszi. Külső részén egy helyen jól látható párhuzamos, vésett vonalcsoport, vele szemben a karika belső részén látható ugyancsak vésett, párhuzamos vonalkák csoportja. 4. Karika, bronz. Vastag, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletes, repedezett, bevonatnak tűnő réteggel. Néhol, de főleg a szürke réteg alatt kemény foltokkal is. A felület alakulása az élénkzöld részeken lyukacsos. (13-as karika.) Konzerválás után a lyukacsos felület intenzívebbé vált. A karika belső oldalán háromszor, szakaszosan ismétlődő vésett vonalak csoportja. Az egyik vésett vonalcsoport a karika külső oldalán is folytatódik. Vele szemközti részen csak kívül látható a vésett, csoportos vonaldíszítés. 5. Karika, bronz. A csoportban a legvastagabb karika. Sok helyen borítja feketésszürke, vastag réteg, ahol lepattagzott, ott is szürkés fém-fényű, tarkítva világoszöld, oxidos foltokkal. Kissé szivacsos felületű. A karika külső részén élesen kirajzolódó bordadíszítés ismétlődik egyenletes ritmusban, mely annyira éles és mély, hogy kezelés előtt is látszik. (14-es karika.) 6. Karika, bronz. Szintén vastag anyagból készített karika. Keresztmetszete durván rombuszhoz hasonlítható, legszélesebb részén majdnem bordának tűnő, körülfutó él. Felületén élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletes, bevonatnak látszó, pikkelyesen repedezett oxidréteggel. Néhol fehér, kemény oxidációval is. A tárgy felülete az oxidációtól szivacsos hatású. (10-es karika.) Tisztítás és konzerválás után a felület szivacsossága erőteljesebbé vált. Egy helyen, az oxidréteg eltávolítása után is megmaradt egy köteg vésett, harántirányú vonaldíszítés. A többi helyen csak súroló fényben lehet sejteni a vésett vonalcsoportot. 46 Déri Múzeum évkönyve 721