A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon

A tárgyak mindegyikén egyenletes vastagságú, bevonatnak tűnő oxidréteg­gel. Van amelyiken szinte érintetlen, másokon már múzeumba kerülésekor ki­sebb-nagyobb foltokban levált. Erről a tárgyak egyedenként történő leírásánál is kitérünk. Annyira meggyőződésünkké vált, hogy esetleg más anyagú ez a látszatra megtévesztőén ezüstözésnek, ónozásnak kinéző réteg, hogy a spektrál­analízis felvételei során ezt a réteget külön vizsgáltuk, valamint ugyancsak kü­lön-külön készítettünk felvételt a tárgyak azon részéről, ahonnan ez a „be­vonat" teljesen hiányzott. A színképfelvételek kiértékelésénél megállapítottuk, hogy feltételezésünk nem nyert beigazolást. Az oxid - amit bevonatnak gondol­tunk - összetétele teljesen megegyező a tárgyak összetételével. Kimutatásunk­ban az oxidrétegről készült felvételek eredményeit éppen ezért nem is közöljük. Az 1609-es spektrállemezen lefényképezett színképek felvételei sorrendjé­ben adjuk meg a tárgyak leírásait. (13. kép.) 1. Füles bronz karika. Két füle ép, a harmadikból csak egyharmada van meg, a negyedik fülből egy darabka kitört, a karikához való csatlakozás megvan. Felületén sok helyen összefüggő, feketésszürke oxidréteg - mely más fém bevonata is lehet -, vál­takozik élénkzöld oxidréteggel. A sötétszürke réteg repedezett, mint a mai zsu­gorított kerámiák máza. Az élénkzöld felületek tele vannak oxidáció okozta „kráterekkel", mely sok helyen vörös. 2. Füles bronz karika. Vastag, durva tapintású, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletesnek mondható felületi réteggel. A sötétszürke, bevonatnak tűnő réteg repedezett, pikkelyesen leváló. Ahol ez lehullt, ott kemény, fehéresszürke oxid­réteg vörös foltokkal váltakozik. Egyik füle alig érintkezik a karikával. 3. Füles bronz karika. Vastag, durva, kemény, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyen­letes bevonatnak tűnő, repedezett oxidréteggel. A feketés-szürke oxidréteg kb. a füles karika felét borítja. Ahol ez hiányzik, igen csúnyán oxidálódott a felület, mély lyukak keletkeztek a korródeálódás folytán. Tarkított még fehér foltokkal is, mely főleg a repedések határvonalán látszik, és ahol már ez a felületi sötét­szürke „réteg" lepattogzott. Két füle ép, másik két füléből az oxidáció követ­keztében egyharmad rész kitörve, hiányzik. 4. Füles bronz karika. Eléggé összefüggő, feketésszürke oxidréteg borítja kb. a karika felét, mely pikkelyesen repedezett, mint egy kiszáradt bőr, vagy zsugorított-mázas kerámia felülete. A „réteg" több helyen csak lazán van a karikán, leválni készül. Ahol már levált, ott kemény, fehéresszürke oxid látható, mely a fekete réteg alá hú­zódik. Az „alapfém" felülete igen oxidált, vörös, élénkzöld, fehér, kemény, dur­va tapintású. A karika sok helyen elvékonyodott. Három füle ép, a negyediknek csak a karikával érintkező nyúlványa van meg, többi része kitört, hiányzik. 5. Füles bronz karika. Kevés helyen maradt rajta - az előzőknél is ismertetett - cserepes, feketés­szürke oxid. Ahonnan ez hiányzik, ott élénkzöld, piros, fehéreszöld bemaró­dott felületű. Ép, minden füle megvan. 6. Füles bronz karika. Két füle hiányos, másik két füle ép. Kb. kétharmad részét fedi a feketés­szürke oxid, mely repedezett; könnyen lepattintható. Ahol ez a réteg meg­bomlott és lehullt, vörös, zöldesfehér és élénkzöld, durva tapintású és „kráte­res" felület látszik. 718

Next

/
Oldalképek
Tartalom