A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Muezológia - Ditróiné Sallay Katalin–Pankotay Lászlóné–Weszprémy Barna: Spektrálanalitikai vizsgálatok szkíta bronz tárgyakon
A tárgyak mindegyikén egyenletes vastagságú, bevonatnak tűnő oxidréteggel. Van amelyiken szinte érintetlen, másokon már múzeumba kerülésekor kisebb-nagyobb foltokban levált. Erről a tárgyak egyedenként történő leírásánál is kitérünk. Annyira meggyőződésünkké vált, hogy esetleg más anyagú ez a látszatra megtévesztőén ezüstözésnek, ónozásnak kinéző réteg, hogy a spektrálanalízis felvételei során ezt a réteget külön vizsgáltuk, valamint ugyancsak külön-külön készítettünk felvételt a tárgyak azon részéről, ahonnan ez a „bevonat" teljesen hiányzott. A színképfelvételek kiértékelésénél megállapítottuk, hogy feltételezésünk nem nyert beigazolást. Az oxid - amit bevonatnak gondoltunk - összetétele teljesen megegyező a tárgyak összetételével. Kimutatásunkban az oxidrétegről készült felvételek eredményeit éppen ezért nem is közöljük. Az 1609-es spektrállemezen lefényképezett színképek felvételei sorrendjében adjuk meg a tárgyak leírásait. (13. kép.) 1. Füles bronz karika. Két füle ép, a harmadikból csak egyharmada van meg, a negyedik fülből egy darabka kitört, a karikához való csatlakozás megvan. Felületén sok helyen összefüggő, feketésszürke oxidréteg - mely más fém bevonata is lehet -, váltakozik élénkzöld oxidréteggel. A sötétszürke réteg repedezett, mint a mai zsugorított kerámiák máza. Az élénkzöld felületek tele vannak oxidáció okozta „kráterekkel", mely sok helyen vörös. 2. Füles bronz karika. Vastag, durva tapintású, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletesnek mondható felületi réteggel. A sötétszürke, bevonatnak tűnő réteg repedezett, pikkelyesen leváló. Ahol ez lehullt, ott kemény, fehéresszürke oxidréteg vörös foltokkal váltakozik. Egyik füle alig érintkezik a karikával. 3. Füles bronz karika. Vastag, durva, kemény, élénkzöld vadpatina váltakozik sötétszürke, egyenletes bevonatnak tűnő, repedezett oxidréteggel. A feketés-szürke oxidréteg kb. a füles karika felét borítja. Ahol ez hiányzik, igen csúnyán oxidálódott a felület, mély lyukak keletkeztek a korródeálódás folytán. Tarkított még fehér foltokkal is, mely főleg a repedések határvonalán látszik, és ahol már ez a felületi sötétszürke „réteg" lepattogzott. Két füle ép, másik két füléből az oxidáció következtében egyharmad rész kitörve, hiányzik. 4. Füles bronz karika. Eléggé összefüggő, feketésszürke oxidréteg borítja kb. a karika felét, mely pikkelyesen repedezett, mint egy kiszáradt bőr, vagy zsugorított-mázas kerámia felülete. A „réteg" több helyen csak lazán van a karikán, leválni készül. Ahol már levált, ott kemény, fehéresszürke oxid látható, mely a fekete réteg alá húzódik. Az „alapfém" felülete igen oxidált, vörös, élénkzöld, fehér, kemény, durva tapintású. A karika sok helyen elvékonyodott. Három füle ép, a negyediknek csak a karikával érintkező nyúlványa van meg, többi része kitört, hiányzik. 5. Füles bronz karika. Kevés helyen maradt rajta - az előzőknél is ismertetett - cserepes, feketésszürke oxid. Ahonnan ez hiányzik, ott élénkzöld, piros, fehéreszöld bemaródott felületű. Ép, minden füle megvan. 6. Füles bronz karika. Két füle hiányos, másik két füle ép. Kb. kétharmad részét fedi a feketésszürke oxid, mely repedezett; könnyen lepattintható. Ahol ez a réteg megbomlott és lehullt, vörös, zöldesfehér és élénkzöld, durva tapintású és „kráteres" felület látszik. 718