A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

II. A korai történelmi idők hatalmas kiterjedésű rengetegei (Anonymus: Nyír, Nyír erdeje [27]) elszigetelődő, egyre zsugorodó, utolsó képvislőinek egyike a debreceni Nagyerdő. A környező erdőkkel való kontinuitásának elvesztéséért, majd területének nagymérvű csökkenéséért főként a néhai erdőszéli települések lakosságát (Bánk, Fancsika, Haláp, Monostor, Рас), - a későbbi vákáncsosokat - okolhatjuk (4), kik ellen Debrecen városa olykor a királytól is kérte erdőbirtokainak megerősítését (Debreceni Tört. Levéltár, Dipl. 471., 472.). Az állattartás, majd az egyre intenzívebbé váló mezőgazdasági művelés miatt a fás vegetáció mind kisebb területre szorult a hovatovább nagy teret hódító tisztásokkal szemben. (82) így a Nagyerdő területe a legeltetés, a szántóterület nagyobbítását célzó erdőirtások, de az alföldi általános vízszabályozási munkálatok miatt is a századfordulóig erőteljesen csökkent (4, 19, 70, 73, 81, 82), majd nagyjában 1300-2600 kh között változva, a felszabadulás után elnyerte mai nagyságát. (1925-ben 2000 kh [53], 1927-ben 2600 kh [Ecsedi], 1930-ban 2236 kh [11], 1936-ban 1300 kh [45] stb.) Jelenlegi kiterjedése a debreceni Erdőgazdaság 1964-es adata szerint 956 ha, azaz 1661 kh. Ennek 3,6%-a, mintegy 35 ha-nyi rész, természetvédelmi terület. (Hosszú viták után először 1934-ben sikerült elérni az erdő egy részének védetté nyilvánítását. Ekkor esik szó a Tiszántúli Madárvédelmi Egyesület közgyűlésén egy 60 kh-as -34,5 ha - terület védelméről, mely kiterjedésében nagyjában megfelel a mainak. [45]) A Nagyerdő földrajzilag a Nyírséghez tartozik (17), erdészeti felosztás szerint pedig a Nagyalföld tájcsoporton belül a Nagykun-Hajdúhát táj debreceni löszhát tájrészletén fekszik. Délről a város belterülete határolja, nyugat felől a józsai egyéni szántók és gyümölcsösök, valamint a Monostor állami erdő, keleti szélén a debrecen-hajdúhadházi műút halad, s északon a Pallagi Állami Gazdasághoz tartozó szántókig, gyümölcsösökig terjed. A terület éghajlati adatai (2, 13), talajviszonyai (69) és geomorfológiája (14) által meghatározott botanikai arca ma az erdős sztyepp. A Nagyerdő, növényföldrajzilag, az Eupannonicum flóravidék Nyírségense járásában helyezkedik el. (63) Valaha csaknem egész állományát gyöngyvirágos-tölgyes (Convallario-Quercetum tibiscense Soó) asszociáció, illetve annak különféle fáciesei alkották. Nem volt azonban egységes erdő, hanem több típusnak tölgyesben összefoglalt formációja (52, 53). E különféle megjelenési formák ma már a Nagyerdőn belül is csak szórványos maradványokként lelhetők fel (52). A tölgyes-foltok szétszórtsága a térképmellékleten jól szembetűnik. Faállományában dominált a tölgy, napjainkra azonban erdőgazdálkodásunk új szempontú művelése azt más fajokkal keverte. Az erdő ősi arculata így a legtöbb helyen megváltozott, állománya megfiatalodott, változatossá lett. Fontosabb fafajainak mennyiségi arányait és korcsoport szerinti megoszlását az alábbi diagram szemlélteti. Az ábrából szembetűnő, hogy bár a tölgyes, mely súlyozottan szerepel a madárvilág települési- és fajsűrűségi kérdéseiben, mennyiségében ugyan megfelelő lenne (40%), ugyanakkor látjuk, hogy az igen fontos öreg állományok elenyésző területre szorulnak össze. (A 80 évnél idősebb tölgyesek 6