A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

A Móricz Pál Centenáris Emlékülés anyagából - Péter László: Móricz Pál indulása Szegeden

ténetek megírásához, s így kezdte el gyűjtögetni már ekkor a szegedi múlt érdekes históriáit is. Első szegedi tartózkodása azonban csupán kóstoló volt a Tisza-parti város életéből. Alig félév múltán, 1893. július 19-én ezt olvassuk a Híradóban: ,,A műhelyből, ifj. Móricz Pál úr, lapunk tehetséges munkatársa, katona kötelezettségének eleget teendő, szerkesztőségünk kötelékéből mai napon kilépett." S most ezt követően négy homályba vesző esztendő telt el, melynek végén, 1897-nek megint csak karácsonya táján, ismét megjelent Móricz Pál Szegeden. De akár Tömörkény, most már ő sem a Híradónak, hanem a függetlenségi 48-as napilapnak, Mikszáth, Gárdonyi, Thúry Zoltán lapjának, a Szegedi Naplónak szerkesztőségében. December 22-én Kató asszony című regényéből vett részlettel mutatkozik be Móricz Pál a Napló tárcarovatában, a hírek között pedig olvassuk a szerkesztőség bejelentését: ,,Új munkatársunk. A Debrecenbe távozott kollégánk, Üjlaki Antal helyére a Szegedi Naplóhoz új s mégis régi ismerős ember költözött. A hajdútörténetek írója, ifjú Móricz Pál vette át a bibliás ember asztalát, s mostantól fogva belső munkatársa a lap szerkesztőségének." A karácsonyi szám mellékletén már meg is jelent első hajdútörténete Boros Vila, a bűbájos címmel. S ami még meglepőbb, de igazolja, amit imént első szegedi tartózkodásáról mondottam, vagyis hogy már akkor gyűjtögette a szegedi témákat, csak még nem érlelődtek meg benne, most viszont alig egy-két hetes szegedi tartózkodása után már éretten buggyantak ki belőle: már 1898. január 6-án megjelent első szegedi tárcája, mindmáig talán a legjobb, legszebb, legmeghatóbb: A Kárász uraság kocája című. A kiskanászról, akit gazdája megölet a koca miatt, amely elveszett, de utóbb malacaival együtt jött elő rejtekéből. Eredetmagyarázó epikus történet ez a szegedi néphagyományból, amely a város főterén állott Szentháromságszobor keletkezésével kapcsolja öszsze a szomorú, társadalmi feszítőerejű történetet. Az uraság engesztelésül, fogadalomként emeltette a szobrot az ártatalan kiskanász nagy pompával újra eltemetett teste fölé. Nem győzném fölsorolni Móricz Pál termékeny tollának eredményeit, hiszen ettől kezdve egyre-másra ontja párhuzamosan a hajdúsági meg a szegedi históriákat, sőt kiterjeszti érdeklődését más alföldi városok múltjára, Debrecen, Kecskemét, Szabadka, Nagykőrös történetének érdekes mozzanataira. Visszanyúl nemzeti történelmünk szabadságharcos örökségéhez, elmélyül a Rákóczikor, a kurucvilág és a szabadságharc eseményeiben. 1898 márciusában, áprilisában a Napló folytatásokban közli a Kató aszszony című regényét, a kurtanemesek fehér kuriális házaiból, világából vett történetet, mely kötetben nem jelent meg. Októbertől decemberig A magyar íöld urai című regényét, amely a következő év elején a Napló kiadójának, Engel Lajosnak kiadásában, Móricz Pál barátjának, a tanyai parasztgyerekből lett tehetséges festőművésznek, Tóth-Molnár Ferencnek karakterisztikus címlapképével könyv alakban is napvilágot látott. Közben még karácsony előtt kezdte folytatásokban közölni a Napló Móricz Pál fordításában A gyilkosság gyanúja alatt címmel egy meg nem nevezett szerzőjű, állítólagos angol regényt, egészen 1899 májusáig. Amint ennek vége lett, Eckmann Chatriannak Napóleon katonája című regényét közölte a Napló, ugyancsak Móricz Pál fordításában, augusztus közepéig. Tárcáit most is teljes nevével, egyéb cikkeit eleinte ismét Paulus álnéven írta, de hamar, már 1898 elején föltűnik a Hajdú-Huszár, majd ezt hamar el is 565