A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Irodalomtörténet - Vorák József: Csokonai Békaegérharca a kiskunhalasi Gózon Imre énekeskönyvben

valóban csak ezt találta benne a kortárs? Ki ezt, ki azt! A Gózon Imre énekeskönyv Békaegérharcának másolója, mikor Troxartaxnak a rendek előtt mondott beszédét papírra veti, nagyon is tudja hogyan értelmezze a költő sorait: így buzditá a' Sessiot És nagy hanggal pengeti Hogy ő igér négy milliót A Köznép meg fizeti

20 így! A Köznépet a másoló aláhúzza. Ö tudja miért. Tudja, érzi, szíve mélyéig fájlalja mindazt, amit a költő, szolgai alázatosságában rabszolgáskodván, csak kis mesékben, az állatok nyelvén mert - vagy a politiától tartva még így se mert - elmondani. És a Gózon Imre énekeskönyv másolója mellett hányan és hányan lehettek, kik a művet nem éretlen diáktréfaként, csiklandós pikantériára óhajtó kurtanemesek téli mulattató jaként, de végzetes és végletes tragédiák oly bevallásaként fogták fel, amelyeknek érzékeltetésére már a sírás se elég, amelyeken mindennel leszámolva már csak kacagni lehet, mint az egerek és békák szánalomraméltó pöffeszkedésein. Végső, legigazabb értelmezésében mi is hát a Békaegérharc? Véljük az első, számunkra is megnyugtató, modern értékelést Julow Viktor adta meg róla: „ . . . beskatulyázhatatlan irodalmi képződmény a népi trufák, humoros állatmesék, a vígeposz és a politikai szatíra között. .. Nem a konfliktus hordozza a vezető gondolatokat, mint ahogy az epikában többnyire szokásos, hiszen a küzdő feleket nincs kivel-mivel azonosítani, csoportnak, osztálynak vagy népnek nem típusai. Mind a békák, mind az egerek tulajdonságai magyar, német, francia, angol, feudális és polgári, diákos és paraszti vonásokból vannak összegyúrva ... A célzások, parodizálások során mindenki megkapja a magáét, aki megérdemli: az ostoba császári főherceg-hadvezérek, asszonyfaló, csatában gyáva katonatisztek; a csűrő-csavaró jogászok, politikusok, a jobbágyaik zsírján hízó földesurak, a pénzért hivatalt vásárló senkik, az adót és katonát a maguk nevében lelkesen megajánló, s azt a népen bezsaroló diétái nagyszájúak; az egész műveletlen nemesség, amely semmit sem áldoz a nemzeti kultúráért, a magyar nyelv bevezetése ellen kardoskodó maradiak, akik pedig maguk alig konyítanak a latinhoz. Csupa elevenbe találó, gyilkosan rosszmájú portré-miniatűr. . . Korántsem leszűrt világnézetből fakad, nagyrészt csak politikai ötletek s félig tudatos plebejusi indulatok mozgatják, de még így is a kor legmerészebb irodalmi alkotása."

27 A Békaegérharcnak ehhez a hű és igaz értékeléséhez óhajtottunk néhány szerény vonással hozzájárulni a kiskunhalasi Gózon Imre énekeskönyv Békaegérharc változatának ismertetésével. 26 Gózon Imre énekeskönyv, 57. 27 A magyar irodalom története (Budapest, 1965.) III. Julow Viktor: Csokonai Vitéz Mihály, 220. 554