A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Irodalomtörténet - Vorák József: Csokonai Békaegérharca a kiskunhalasi Gózon Imre énekeskönyvben

Ama rettentő lármának Kezdek le Írásába Fegyverek hogy ropogának Mars szörnyű tsatájába Mikor mint a főidtől nemzett Hatalmas óriás nemzet Gránátéros serege Úgy rohant az egereknek Hatalmas armadája A Békákra bár ezeknek Sűrűn tüzelt puskája A'mint láttam a' Novákba írva 's a' hadi Actákba így volt első kezdete.

20 A Gózon ék. és a jelzett nyomtatott kiadások összevetéseiből származó eltérések után lényegesnek tartom felhívni a figyelmet a tudomásom szerint csak a kiskunhalasi kéziratosban szereplő megjegyzésre, mely közvetlenül a Békaegérharcnak „Az olvasóhoz" intézett epilógusa után áll .„Servitus obnotia quia qud volebat, non andebat (audebat?) dicere, adfectus proprios in fabellas transtulit Phaedrus."

21 A Békaegérharc 1791-ben született, amikor a költő mindössze tizennyolc éves volt. Vargha Balázs szerint Csokonai „a Békaegérharcot többféle formában is ki akarta dolgozni a görög szöveg hű fordításától az aktuális átköltésig. Csak ez utóbbi változat maradt fenn, valószínűleg 1800 utáni kidolgozásban."

22 Hogy 1791-től haláláig a költő a műnek hány változatát készíthette el, nem tudjuk. 20 Ezt az előhangot követi kéziratunkban az „Első pipa dohány" címszó, a fejezet tartalmára való utalással, azután kezdődik a történet leírása a hagyományos mesekezdetek hangvételével: „Egyszer az egér nem jutott - Hogy a' matska körmére ..." A Gózon ék. három első versszaka így tökéletesen megfelel az eposzi előhangok követelményeinek. A költő szól a mű keletkezésének körülményeiről, érdeklődést felkeltő sommázását adja a műben kibontakoztatott cselekménynek. (Vö. Arany Toldijának Előhangjával.) így a másoló sohasem változtat. Hogy a költőt mi késztethette az utólagos változtatásra, nem tudhatjuk. A Gózon ék. előhangja jobbnak, egységesebbnek hat, mint a kiadásoknak ugyanezek, de háromfelé tördelt szakaszai. 21 Dr. Szilágyi Ferenc fordításában: „Szolgai alázatos ságban rabszolgaskodván, mivel amit akart nem merte kimondani, saját érzéseit kis mesékbe ültette át. - Phaedrus." H-G i. m. I. XXII. o.: „Tudjuk, hogy Csokonai kiváló latinista volt. Phaedrust is megkezdte prózába áttenni. Hagyatékában ma is megvannak e szövegek. (Akad. 38. IV.)" Csokonai műveinek kifejtéséhez rendszeresen használt lábjegyzeteket, utólagos megjegyzéseket. Márton József (i. m.) „A kiadónak némelly megjegyzései"-ben többek közt teljes egészében közöl egy Székesfehérvárról hozzá intézett levelet, melyben annak írója közli véle, hogy nála jártában Csokonai miként látta el saját jegyzettel egyik művének kéziratos másolatát. (Csokonai emlékek. Akadémiai Kiadó, I960. 303. o.) Bátran feltételezhetjük tehát, hogy a Gózon ék. Békaegérharca alá utólagos megjegyzésként odaszúrt Phaedrus idézet Csokonaitól származik. Ám akár ő jegyezte az elveszett eredeti kézirat alá, akár a másolótól származik, perdöntő erővel bír arra nézve, hogy a kor művelt olvasójának értékelése merőben más volt a műről, mint az utókoré, mely éretlen diáktréfává próbálta minősíteni. 22 Magyar Irodalmi Lexikon (Budapest, 1963.) I. 217. Vargha Balázs: Csokonai Vitéz Mihály. 551