A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

asszony senkivel szót nem válthatott. Ügy vélték, hogy ezzel a cselekedettel az esőt előidézhetik.

1

'

8 A szárazság előidézőjéül - mint említettük - egyes meghalt személyeket is okoltak, különösen, ha az elhunyt boszorkányság hírében állott. Kolozs megyében, a mocsi járás Velkér községében egy múlt századi leírás szerint: „A község gyülhelyén, a zsidó fogadós asztala mellett határozatba tették: hogy az öt héttel ezelőtt meghalt, s tisztességesen eltemetett oláh Hárfás Simon hulláját ássák fel, minthogy »strigoi« (boszorkány) volt, s az esőt magával vitte a sírba. Fogta tehát magát a község, s a néhainak sírját felásták, aztán a hulla baloldalába rezes nyelű evő villát szúrtak, szájába foghagymát tömtek, s koporsó nélkül háttal fölfelé ismét visszahelyezvén az ártatlan tetemet, a sírt felhalmozták. És már most nyugodtan várták az esőt, ami csakugyan meg is látogatta aszályban sínlődő határainkat."'

9 Ehhez hasonló egy ugyancsak múlt századi adat a Szabolcs megyei Nagyhalászból: „A múlt napokban megyeszerte nagyobb esőzések voltak, de N.-Halászon semmi. Lőn efelett nagy bámulás, sopánkodás, irigység. Akadtak bölcsebb atyafiak is, akik e mostohaságnak okát kimagyarázták. Az ok szerintük nem más, mint hogy az aratási idő alatt egy tót atyafit, aki az aratási munkából kidőlt és ez árnyas világból elköltözött, borzasztó-nagy szalmakalappal temettek el, aki azóta a föld gyomrában nagyon nyugtalankodik; átkozta a falut, s azért nincs esőjük. A szenátus nem mellőzhet el ily fontos körülményeket; miért is tartott vala nagy tanácskozást. A bölcs tanács indítványba hozta, hogy ama szerencsétlen tót atyafi sírjából rögtön felásattassék, ott arccal lefelé fektettessék, szalmakalapja megsemmisíttessék s nyugalma - és engesztelődéséért valami „vakparádé" rendeztessék."

m Ipolyi A. írja mitológiájában, hogy tartós szárazság idején a boszorkányság gyanújába került személyeket a vízbe vetették. Példát említ arra, hogy a földbe elásott kutya tetemét szárazságkor kiásták, mivel úgy vélték, hogy az eltemetett kutya a szárazság okozója.

01 A fentiekhez hasonló magyar példákat tovább sorolhatnánk. Az eddigiekből is kitűnhetett, hogy a legkülönbözőbb módon igyekeztek az aszályt elhárítani és az esőt előidézni. Feltűnő, hogy többnyire a meghalt embereknek, boszorkányoknak, öregasszonyoknak tulajdonítják az eső megkötését. Az alábbiakban a román és a déli szláv népek hagyományából említünk párhuzamokat az esővarázslásnak a hiedelemmel szorosabban összekapcsolódó formáihoz. E téren meglepően hasonló varázscselekedetekkel találkozunk a különböző területek közösségeinek hagyományában. Biharban a paparuda mellett a románok körében ismeretes szokás volt. 58 Bellosics B..- Délvidéki magyar babonák. Ethn., X. 1899. 307. 59 Mezőségi: i. m. 451. 60 Mikszáh K. közli lapjának a Magyar Néplap 1874. évi augusztus 22-i (32. sz.) hírrovatában, vidéki (szabolcsi) lapból átvéve. Mikszáth K..- összes művei, Cikkek és karcolatok, I. 1869-1874. Kritikai kiadás, 51. k. Budapest, 1964. 301. 61 Ipolyi A.: Magyar mythologia, I. Budapest, 1929. 288.; Még néhány példát említünk: Az aszály miatt a téglavetőket is okozták, akiknek a szerszámait összeszedték és a vízbe vetették, abban a reményben, hogy az esőt előidézhetik. Ipolyi A..- uo.; Körmöcön úgy vélték, hogy ha a földet vesszővel ütik, eső lesz. Versényi Gy.: i. m.; Némely helyen szárazságkor a halottnak a szájába, sőt néha az állatokéba is szentelt ostyát helyeztek. Wlislockiné Dörfler F.: Templom és templomszerek a magyar néphitben. Ethn., VI. 1895. 47.; Dévaványán, ha nagy szárazság volt, egy hajszálra fűzve egy tücsköt akasztottak egy fára, hogy esőt kapjanak. Saját gyűjtésem, 1965.; Példákat 1. még: Hermann A.: Az idővarázslás a magyar s egyéb hazai népek hitében. Ethn. X. 1895. 198205. 464