A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

1. kép. A ,,dodolo" leány megöntözése. Rajz a Magyarország és a Nagyvilág 1871. évi 40. számából vett részt. Némelyik szerb faluban a dodola csak utolsó szülött (izroce) leány lehetett. A szlovének esővarázslásában pedig csak szűz leányok vehettek részt.

12 A dodola öltözete szinte kivétel nélkül zöld gallyakból, levelekből készült. Főleg bodza-, akác- és fűzfagallyakkal borították be az esővarázsló leányt. Eredetileg a dodola meztelenre vetkőzött és a meztelen testét borították be zöld gallyakkal. Előfordult azonban - különösen e század elején -, hogy a dodola nem minden esetben vetkőzött meztelenre. A zöld ágakat a dodola alsó ruhájához, az ingéhez erősítették. Előfordult, hogy az esővarázsló leány köznapi ruhában járt házról házra. Fejére virágkoszorút helyezett, kezében pedig virágcsokrot vagy fűzfaágat vitt.

13 A zöld ágak és a virágok lényegében azt a kívánságot fejezik ki, hogy a mezei növények is éppenúgy zöldelljenek és virágozzanak. A dodoláva, vagyis valójában a zöld ágakra és a virágokra öntött vízzel pedig tulajdonképpen azt akarják szimbolizálni, hogy úgy essék az eső a mezőre, amint a dodoláva hullnak a vízcseppek. Az esővarázslás szertartásához kapcsolódó énekek világosan kifejezésre juttatják a rítus lényegét. Az énekekben esőt kérnek a szántóföldre, szőlőre, búzára, kukoricára, lenre, kenderre stb. A szokás egyes mozzanataitól függően más-más szöveget énekelnek az utcán, az udvaron és a vízleöntés után. A fentebbi példák kiegészítésül az eredeti gyűjtésekből néhány szövegvariánst mutatunk be. 12 Pável Á.: Nagy szárazság idején. Vasi Szemle, V. 1938. 359. 13 Vakarcs K.: i. m. 304-305. 29* 451