A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Ujváry Zoltán: Esővarázsló termékenységi rítusok

a délszláv példákra, amelyek számos variánsát, területi elterjedését egy tanulmány keretében nem végezhetjük el.

4 Már egy 1867-ből származó magyar munka röviden ismerteti a szerb dodola szokást. Hosszas szárazság idején házról házra vezették a dodolát. A dodola mezítelen egyén, akit zöld ágakkal fontak körül. Két társa a következő szöveget énekelte: 0 Dodolo, Dodolo, О Dodola, Dodola, Sta bi tebi valjalo, Mi kellene tenéked, Jedna kanta vodice, Egy jó kanna vizecske, 1 od Boga kisice. Az istentől esőcske. Ezalatt a házakból vizesedénnyel jöttek ki és a vizet a dodoláva öntötték. Pénzt adtak a szokás résztvevőinek. Figyelemre méltó a dodola szó különböző jelentésváltozata. Az előbbi közlés szerint a szerbek nemcsak az esővarázsló egyént nevezték dodolának. Dodolának csúfolták azt a gyermeket, aki bepiszkolta, bemocskolta magát. Ha a felnőttek feltűnő, nem illő ruhát vettek magukra, szintén dodolának nevezték. Dodolának mondták az olyan férjet is, akinek a felesége parancsolt.' A szerb esővarázslás részletes leírásával találkozunk a magyar újságok hasábjain 1870-1871-ben. A Hazánk s a Külföld c. újság megfigyelője közli cikkének írása idején, 1870-ben, uralkodó szokás a szerb falukban, hogy szárazságkor a leányok összegyűlnek egy általuk kitűzött helyen és házról házra járva esőért könyörögnek. A leányok egymás között választással döntik el, hogy melyikőjük legyen a dodola. Akire a választás esik, meztelenre vetkőzik. Testét beborítják lombbal, fűvel, virággal úgy, hogy a levelek és a virágok mint egy ruha, elfedjék a leányt, akinek ettől a pillanattól kezdve dodola a neve. A dodola felöltöztetése, elkészítése után a leánycsoport elindul és minden házba betér. A ház előtt a következő dalocskát éneklik: Kérünk téged égi atyánk! Ojdodo! ojdodo le! Adj nekünk egy harmat esőt Ojdodo! ojdodo le! Harmatozd be mezőinket Ojdodo! ojdodo le! S túl a réten gabnáinkat Ojdodo! ojdodo le! Es két szárnyú kukoricánk Ojdodo! ojdodo le! 4 Karadzic V.: 2ivot i obicaji naroda srpskoga. Beograd, 1957. 61-65.; Grbic S.: Srpski narodni obicaji i sreza Boljevackog. Srpski Etnografski Zbornik, XIV. 1909. 335-337.; Mijatovic S.: Obicaji spskog naroda iz Levca i Temnica. Srpski Etnografski Zbornik, VII. 1907. 157-160.; Stojilov A. P..- Mólba za dazd. Sbornik za narodna umotverenija, XVIII. 641-652.; Debeljkovic D.: Obicaji srpskog naroda na Kosovu polju. Srpski Etnografski Zbornik, VII. 1907, 304.; Nikolic V.: Iz Luznice i Nisave. Srpski Etnografski Zbornik. XVI. 1910. 156-158.; Schneeweis E.: Serbokroatische Volkskunde, I. Volksglaube und Volksbrauch. Berlin, 1961. 161-164.; Petrovic P. Z\; О Perunovu kultu kod Juznich Slovena. Glasnik Etnografskog Instituta, I. 1952. 373-380.; Filipovic M. S.: Tragovi Perunova kulta kod Juznich Slovena. Glasnik Zemeljskog Muzeja, III. 1948. 63-79. Az esővarázslás balkáni kapcsolataira utal Filipovic M. S.: Volksglauben auf dem Balkan. Südostforschungen, XIX. 1960. 261. 5 Réső Eriséi S.: Magyarországi népszokások. Pest, 1867. 92-94. 448