A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Bencsik János: Adatok a Hajdúságból a temetkezés szokásának és hiedelemanyagának kutatásához

Ismernek gyógyító szokást is. Az egyik halott hozzátartozójának a vállán cipónyi csomó volt. Azt tanácsolták neki, hogy dörzsölje hozzá a halotthoz, akkor elmúlik onnan. De annyira félt a halottól, hogy nem merte a tanácsot betartani. Ha valamit kifelejtettek a halott öltözékéből, illetve ha valami számbaj öhető tárgyat elfelejtettek a koporsóba tenni, akkor a következőképpen járnak el: Ha közelesen meghal valaki (nem rokon esetében is), akkor a gyászoló családtól megkérik, hogy tehessék bele a halottjuk koporsójába a kérdéses tárgyat, melyet elhunyt hozzátartozójuknak küldenek el tőle.

10 Odahajolnak a halotthoz s a fülébe súgják, hogy vigye el ezt a tárgyat, s adja át üzenetüket halottjuknak. Meg is álmodhatták, hogy mit kíván a halott. Tehát nemcsak elfeledett tárgyat (zsebkendő), hanem a halott által megóhajtott eszközöket is elküldhették. Ha úgy álmodtak a közeli halottal, hogy az éhes volt, akkor a falu szegényeinek vittek valami alamizsnát. Arról is tudnak, hogy ilyen esetekben megköszönte a halott a szívességet, a figyelmességet. * A lélekről azt tudják, hogy az addig tartózkodik a szobában, a lakásban, amíg a koporsót át nem viszik a küszöbön. A lélek a szobában a koporsó szélén, a sírnál pedig egy közeli kereszten áll mindaddig, amíg be nem kaparták a sírt. Míg a holttest kint van a földből, addig a lélek a környezetében tartózkodik, utána megy dógára. Ha az édesanya kisgyermeket hagyott maga után, akkor a lelke utoljára körülment a bölcsőn. Kipattant az ajtó - mondják - s hazajött az anyja megszoptatni a gyermeket. Hitük szerint a temetőben nem mozognak a halottak. Ha visszajárnak, akkor mindig a régi környezetükben jelennek meg, ott adnak jelt magukról. Ezért szokásos az is, hogy a temetés utáni éjjelre a gyászos házban vízzel teljesen teleöntött poharat tesznek az asztalra, melléje egy darab kenyeret. A halottnak tették ki, hogy találjon ennivalót s reggel megfigyelték, hogy evett-e, ivott-e a halott. Egyesek szerint a halott a temetés éjszakáján hazajön, megköszöni a szállást és azért kell vizet és kenyeret tenni az asztalra. A maradék vizet és a kenyeret a tűzbe dobták. Azt tartják egyébként is, hogy áldozás a tűzbe dobott kenyér. Ugyanilyen elképzelés alapján vitték ki az elhunyt sírjára Mindenszentek napján annak kedvenc ételét és melléje kanalat. Ugyancsak ezt cselekszik Mindenszentek napján, amikor vízzel telt poharat és sós kenyeret tesznek az asztalra, hogy a hazalátogató léleknek legyen mit ennie, innia. Az idősebbek azt tartják, hogy nem tudhatják soha, hogy hol van a környezetükben, lélek, ezért nem szabad forró vizet kiönteni az udvarra, mert megforrázhatják az éppen ott tartózkodó lelket. A temetésről haza jövőknek halotti tort készítenek. A toron a gyászoló család tagjai és a meghívott rokonok vesznek részt. Régebben a sírásókat is meghívták a torra. A temetőből egyenesen a torra mennek. A tor étrendje már nem állandó. A módosabbak csirkét, tyúkot, birkát ölnek. A szegényebbek kenyér, szalonnával, meg pálinkával ütik el a tort. Polgáron hisznek a visszajáró lelkekben. Ezért aztán állandóan figyelik környezetüket, hogy mikor adnak jelt magukról az elhunytak. Azt tartják, hogy nyolc nap múlva megjelenik a halott. A padon zörgethet vagy éjjel megérintheti a rajtuk levő dunnát. Nagyot üthet valamely tárgyra a visszajáró lélek. Egy nagy ott ütött az apám a ládára, hogy ne féljek, ne sírjak, mert az nagyon fáj neki - mondja az egyik adatközlőm. Megütötte az anyám az ajtót a 10 K. Kovács £,., i. m. 188. és 191. 437