A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

45. kép. A Samarja csárda. 1970-ben lebontották De igyekezett meg tudni a gazda, jönnek-e nagykereskedők. Ha több ilyen érkezését sejtették, az árak már az elején emelkedtek, ha ezek elmaradtak, pangott a vásár. A vásárra hajtásnál nagyon vigyázni kellett, hogy a jószág fáradság nélkül, jó színben érjen oda. Ezért útközben több helyen pihenőt kellett tartani, etetéssel, legeltetéssel. A csárdák mellett legtöbb helyen legelők, néhol - mint pl. a kismarjai Samarja csárdánál - fedeles állások álltak az utazók rendelkezésére. Az is szokásban volt, hogy egyes községek szerződésre léptek egymással, hogy a vásárra igyekvő jószágaik számára kölcsönösen bizonyos legelőterületet engednek át. Egészen az első világháború végéig ilyen szerződés volt Hajdúbagos és Kismarja között. A kismarjaiak a Samarja csárda közelében, az ún. Nagy szigeten kb. 1 holdnyi legelőt a hajdúbagosiaknak tartottak meg, ahol azok a Váradra menő jószágaiakat előző éjjel jóltarthatták. Ezzel szemben a Hajdúbagosiak Varjas nevű legelőjükből adtak egy darabot a kismarjaiak Debrecenbe tartó jószágai számára.

148 Az üzletkötés, az alkudozás valóságos diplomáciai manőver volt, amelynek megvoltak az évszázadok során kialakult hagyományos formulái.

149 Szemléletes leírása inkább szépirodalmi eszközökkel képzelhető el. Az eladó és a vevő valóságos lélektani játékot folytatott, míg mindketten úgy érezték, hogy az üzlet megkötésével jól jártak. Az üzletkötés minden esetben kézfogással és szerencsekívánattal ért véget. Gyakori volt az áldomásivás is, mely a szerencsekívánatot egy-két pohár borral vagy pálinkával pecsételte meg. Az eladott jószággal mindig járt a kötele is. Ha mégis valaki vonakodott a kötelet is adni, azt mondották, vissza akarja venni a szerencséjét. A vásárok már ebben az időben is tele voltak különböző mutatványosokkal, néha szélhámosokkal, akik a gyanútlan parasztok pénzét akarták elcsalni. 148 Hasonló formákkal a korábbi évszázadokban, a nagy jószágexportáló útvonalakon is találkoztunk. Bátky, 1930. 331-332. 149 Takács, 1915. III. 19-20. 421