A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában
43. kép. A járomszegre húzható „bolha" jelentette, hogy nem kellő hozzáértéssel történt a tanítás. Ha a fiatal legények, szolgafiúk kezén történt a dolog, apjuk, gazdájuk meg is fenyítette érte. A betanítás tehát Kismarjában mindig szekérbe fogással kezdődött/' 1 De tartott a betanítás a tavaszi munkák egész sorozatán át. Vagyis a tavaszelej' szekerezgetést nemsokára követte a szántás, boronálás stb. A betanítás lényegében akkor fejeződött be, amikor a tinó az összes munkafolyamatot jól ismerte, amikor vezetés nélkül elment a szekérben és a barázdában, elég volt puszta terelő szavakkal irányítani. A gyeplüzést csak a betanítás rövid ideje alatt nézték el, később kigúnyolták, aki nem tudta erről a jószágát leszoktatni. Kötelénél fogva a boronálásnál vezették továbbra is az ökröt, mert itt nem volt határozott nyom, amelyen elmehetett. A jól betanított ökör szekerére nyugodtan felülhetett a gazda s a terelőszavakkal úgy elirányította, hogy keskeny gáton, hídon, kapun is elmentek maguktól. Kismarjában ennek ellenére bevett szokás maradt, hogy a tehenes, ökrös gazda nem ült fel a szekérre, hanem ökrei előtt ballagott s az ökrök olyan hűségesen követték lépteit, mintha kötelüket fogná. Nyári nagy melegben egyes ökrök rossz tulajdonsága, hogy szájukat kitátva kilógatják a nyelvüket. Ezt a paraszti ízlés csúnyának tartja. Ezért az ilyen ökör orrára vékony vesszőből, újabban pléhlemezből vagy drótból font szájkosarat kötöttek. A szájkosár arra is jó volt, hogy szántás közben, vagy dűlőutakon megakadályozza, hogy az ökör a füvek után kapkodva a helyes irányból kitérjen. 1 " Bármilyen elterjedt volt is az ökrök igázása, télen csak a legritkább esetben fogták őket járomba. Emiatt itt ismeretlen maradt az ökörpatkolás szoká141 Tuskót itt tudomásunk szerint nem húzattak a tanuló tinóval, mint többek közt délBiharban. EA. 2396. 1. Molnár Balázs gyűjtése. 142 Az ökör és a tehén betanítását sokan leírták. Szembetűnő, hogy annak legfontosabb elemei egész Magyarország területén hasonlóak. Igazolásul csupán néhány adatra hivatkozunk: Tálasi, 1935. 29-35.; K. Kovács, 1951. 370-393.; Madarassy, 1932. 2427.; Bodó, 1966. 538-565. . . 416
