A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

3. V élet eszes ól. Néha szalmakazal, még gyakrabban az istálló mellé ragasztott ideiglenes épület. Néha a gerendákat egyszerűen bedugták a kazal végébe, a másik végét ágazattal alátámasztották, az említett módon befalazták, néha trágyából rakták a falát, jászlat készítettek bele s egy-két éven át használhatták a fölös jószágok átteleltetésére. E kezdetleges istállótípusok nagyban emlékeztetnek a Debrecen környéki jószágteleltető ólakra 100 (35. ábra). E formákból azonban egyelőre messzemenő stíluskövetkeztetéseket ősi re­minenciákat nehéz lenne levonni. Elkészítésükkor sokkal kevésbé játszanak szerepet hc\gyományos meggondolások, inkább a pillanatnyi ötletek és adott­ságok adják meg a formák jellegzetességeit. Bizonyos hasonlóságok nyilván­valóan a rendelkezésre álló anyagok sajátosságaival, valamint a tisztultabb formákból merített analógiákkal magyarázhatók. Az ólat legtöbb esetben ki­egészítette egy kis toldalék építmény, az ún. színatartó vagy egyszerűen tartó. Ezt, ha az ól előtt ereszalja, tornác volt, ide építették, néhol azonban be az ólba. Arra szolgált, hogy itt halmoztak fel kb. egy hétre való takarmányt s így ete­téskor nem kellett mindig a kazalból húzni, mint azoknál, akik nem készítet­tek tartót. Itt jegyezzük meg, hogy a tüzelős ólat Kismarjában nem ismerték. A szükséges meleget a jószágok természetes hőmérséklete szolgáltatta. Az is­tálló formaelemei - a tüzelő kivételével - annyira hasonlítanak a két-, illetve háromosztatú lakóházra, hogy jogos a feltevés, miszerint az ól megépítésénél a lakóház szolgált mintául. 101 A marhaólak felszerelése, berendezése Az ól felszerelése, berendezése az állatok biológiai szükségleteit, tulajdon­ságait figyelembe véve fejlődött ki. Ennek folytán szigorú következetességgel jelentek meg a szükséges kellékek, mindig a megszokott helyen és formában. Az ól bejárati ajtója 80-90 cm széles, néha kettős ajtóval ellátva. (A nagy­szarvú magyar marhák így is csak félrefordított fejjel tudtak bemenni rajta. Az ólajtón kívülről tolós fazárat, belülről egyszerű akasztót alkalmaztak. 102 Nagyobb ólakon a tolvajok ellen kívül erős vasrúdból lakattal zárható elzáró szerkezetet alkalmaztak. Az ajtóval szemben, a küszöbön átlépve a placcot vagy az ól piaccát ta­láljuk. Ez a hely kb. 150-200 cm széles. Ezen - szemben az ajtóval - találjuk a legények hálóhelyét, a vackot. A vacok vagy a házból már kikopott, kiöre­gedett ágy, vagy ócska fából összetákolt fekvő alkalmatosság. Rajta szalma s rongyból szőtt 3-4 pokróc, derékaljnak és takarónak. A vacok fölött kis deszka­polcon tartotta a legény (szolgafiú) apró használati eszközeit, szappant, törül­közőt, borotvát, fésűt, tükröt stb. 103 A vacok helyére néha kis jászlat készítettek a borjúk részére. A kis jászol rendkívül egyszerű, igénytelen alkotmány, valójában egy durva fakerettel el­100 Balogh, 1938; Györííy, 1943. 189. 101 Bátky, 1929. 12-13.; Bátky, 1934. 8-13. 102 A faluban ismerték a makkos fazárat. A szőlőskert kapun kb. 1940-ig ilyen zár volt, de istállóajtón már nem találunk rá hiteles adatot. 103 Az istállók „lakályossá" tételére való törekvés országszerte hasonló formációkat ho­zott létre. Vö.: Borzsák, 1946. 41-61.; Fél, 1937. 361-362.-.Györííy, 1943. 55. 393

Next

/
Oldalképek
Tartalom