A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

tatkozó hibák. Ilyen jószágokat csak szegény emberek tartottak, mert ezek értéke a hibátlan jószágnak néha felét sem érte el. Ha szegény ember tartott testi hibás jószágot, azt jóindulatúan elnézték, de ha „jobb gazda" udvarába került ilyen, azt kigúnyolták. A hibás jószág szégyene volt gazdájának''

4 (17/a. kép). A külső testi jegyek mellett legalább ilyen fontosnak tartották azokat a láthatatlan jó vagy rossz tulajdonságokat, melyek a tartási vagy tenyésztési célt szolgálták, segítették vagy gátolták. Jobban kedvelték a nyugodt természetű jószágot, mint a szilajt. Néha előfordult öklelős, hamis, különösen az 1-2 éves bikaborjú vagy a tehenek közt. Ettől nem féltek, de nem szerették, mert sok kellemetlenséget okozott, ha az utcán, legelőn megtámadta mások jószágát, 17/a. kép. Delelő ökrök a tézslához kötve vagy néha az embert is. Különösen a tehenek rossz tulajdonsága volt a rugósság, vagy ha „nem adta le a tejet". A felnőtt jószágokat az igázás szempontjából is értékelték s nagyra becsülték a jól betört, engedelmes, tanulékony állatot, viszont megvetették a „buta", engedetlen marhát, amelynek „három év múlva se lehetett elengedni a kötelét, mert az árokba vitte a szekeret". Az ilyen ökörtől igyekezett megszabadulni a gazdája, mert szégyen volt gyeplűs ökörrel járni. Súlyos hibának számítottak bizonyos felszedett vagy idegrendszeri 44 Az ideálisan szép magyar ökröt Pethe Ferenc a következőképpen írja le: „Minden tagja természetéhez illő szerben van; vastag, magas, kerek, de nem bikanyaka, köpcös szügye, térdig fityegő pillempáttya, vastag, zömök lábszárai, butzkós térde, nagy körme, széles marja és csípeje; egyenes és lapos háta, hosszú, erős, feketés szarvai, széles borzas homloka, szőrös füle, fekete szeme, szájaik tzimpája hideg, verejtékes, tág orrjukai, mély, tömött hasa, mintha borjú volna benne, földig érő lompos farka tapintásra puha teste, nagy tsöke. Más czímere, mely az árát növeli a' szép szarv 's fekete köröm". Pethe, 1814. III. 8. 360