A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

A hármas funkcióövezetet azonban ezeken a portákon is megtaláljuk, csak az egyes övezetek elhelyezkedése, bekerítése tér el a tipikus formáktól. Eltér még a tipikus formáktól a föld nélküli parasztok, napszámosok, kubikusok, summások portája. Ezek száma a XIX. sz. folyamán egyre szaporodik. Sok azonban régi, tipikusan berendezett portákat foglal el, így a legtöbb ilyen porta inkább az épületek egyszerűségével, az egyes szektorokat elválasztó kerítések elmaradásával tér el a fenti típusoktól, de az alapvető szerkezeti elemek ezeken is jól megfigyelhetők. A régi portatípusok felbomlása főként a XX. sz. új telepein figyelhető meg, melyekre más falukból, uradalmakból családok költöztek be, magukkal hozva korábbi lakóhelyük építkezési jellegzetességeit. Az elmondottakat szemléltessék a következő ábrák?

1 L. Nagy Imre portája. Loboz u. (11. kép), Halász András portája. Közép u. (12. kép), Halász Imre portája. Közép u. (13. kép), Egeresi Mihály portája. Kistót u. (14. kép). Borbély Pál portája. Sziget u. 32. (15. kép). Varga Sándor portája. Bánát u. (16. kép). Minden különösebb elemzés nélkül szembetűnik, hogy a gazdasági udvar, a porta, elsősorban az állattartás céljait szolgálta. Az istálló a lakóházzal egy övezetben biztosítja, hogy a jószágok állandóan a gazda szeme előtt legyenek. A szénáskert leválasztása nyilvánvalóan eredetileg a nyomtatószérű elkülönítését is szolgálta, de praktikus azért is, hogy az istállóból kiengedett állatok főként az udvaron őgyelgő borjúk, aprójószágok a takarmányban ne tegyenek kárt. Az állattartás, mint ezt korábban jeleztük, szerves tartozéka, mintegy alkotó eleme a földművelés rendszerének. A határt két egymástól természetes úton elkülöníthető részre lehet osztani. A falutól délre elterülő hátas terület az ún. Kismarjai föld (népiesen Kismari főd), a másik a falu vonalától északra eső, a Berettyó ereivel számtalan szigetre, zugra tagolt ún. kaszálló. A kismarjai földet a XVIII. sz.-ban már kettes nyomásban használták. Bizonyos jelek utalnak a korábbi újraosztásos rendszerre, de 1715-ben már ezen a határrészen az egyéni birtoklás rendszere megszilárdult.

33 A kettes nyomás szerint a földek egyik felét egész éven át legeltethették, a másik rész a termények betakarítása után felszabadult. A felszabadulás időpontját nagyban késleltette a XVIII. sz. derekától mind rohamosabban terjedő kukorica-, burgonyatermesztés, azért 1862-ben a kismarjai földeket hármas fordulóba szakasztották.

34 A főbb termények a XVIII-XIX. sz.-ban egyaránt - a gabona kivételével, mely a szántóterület egyharmadát foglalta el - az állatok minőségi nevelését szolgálták.

35 32 L. még: Varga, 1970, 8-18. Itt kell megjegyeznünk, hogy bár a porta itt is elsősorban a szarvasmarhatartás és a minimális földművelés gazdasági központja, a kettős telek rendszert - mely szerint a porta első szekcióját egy épületek nélküli udvar képezi falunkban nem találtam meg. Vö.: Gunda, 1966. 333-380 s az ott közölt irodalom. 33 Conscr. 1715. 34 Varga, 1960. 86-87. 35 A század folyamán a búza az összes termés 44%-át teszi ki. Ezen túl a zab 23, az árpa 13, a tengeri - 1740-től - 27, a köles 0,9%-ot tesz ki. Varga, I960. 89. 349