A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Varga Gyula: A szarvasmarha egy bihari falu gazdálkodásában

150 •-öles porta van 160 db 300 D-öles porta van 70 db 450 •-öles porta van 150 db 600 •-öles porta van 12 db 750 П-öles porta van 5 db 900 •-öles porta van 3 db 1050 •-öles porta van 3 db 1200 •-öles porta van 1 db 2100 •-öles porta van 1 db. A telkek zöme tehát 300-450 öl között mozgott, valószínű, hogy az ennél nagyobbak integrálódás, a kisebbek osztódás következményei. A telkek formája általában szalagszerű s hármas tagolást mutat: első egység a lakóház és az ólak övezete, az udvar, második a takarmány elhelyezésére szolgáló övezet, a színáskert, harmadik a veteményes kert. Amennyiben szabályos, tehát szalagtelekről van szó, akkor az utca felőli végén kezdődik az első övezet. Ezt az övezetet az utca felőli végén és oldalt a szomszédok felől deszkakerítés, palánk határolta. A II. övezettől, a színáskerttől módosabb udvarokban durván ácsolt karámszerű kerítés vagy egyszerűbb deszkakerítés választotta el. A színásker£et a szomszédoktól szintén deszkakerítés választotta el. A III. övezet, vagyis a veteményes kert így a telek végén, alsó végén foglalt helyet. Ezt a szénáskerttől szintén gyakran lazán, ideiglenesen összetákolt kerítés vagy sövény választotta el. Ugyancsak sövény határolta a kert végét a rá átellenbe eső szomszédos veteményeskerttől. A sövényt vesszőből fonták s évről évre tavasszal szúrós gallyakkal, szalmával növelték. Egy idő után évelő gyomok, élő cserjék, néha fák is kinőttek tövéből, így az élő sövény és a mesterséges sövény keverékeként áthatolhatatlan bozótot, ún. garággyát alkotott. A veteményeskerteket az oldalt elhelyezkedő szomszédtól általában a XVH-XIX. sz.-ban még nem választotta el kerítés. Ez a rendszer sok helyen még ma is megfigyelhető. Az épületek tehát, mint láttuk, a telek első szektorában helyezkedtek el, vagy egy, vagy két sorban. Egysoros elhelyezkedés esetén a sorrend a következő volt: 1. Lakóház. 2. Tyúkól - disznóól (rendszerint egy épületben, legtöbbször a disznóól padlása szolgált a tyúkok hálóhelyéül). 3. Istálló (lúól, marhaól vagy egyszerűen ól) a kamarával. A vésett ágasú gémeskút valahol az istálló közvetlen közelében, rendszerint vele szemben helyezkedett el (5. kép). Más aprójószág, liba, kacsa (ruca) stb. részére külön ólat általában nem építettek, hanem valamelyik épület üresen álló részében, vagy a szalmakazlak tövében rekesztettek számukra ideiglenes szálláshelyet. Olyan szegényebb házaknál, ahol a ház alatt nem volt pince, az udvar nélkülözhetetlen tartozéka volt a verem, mely valahol a lakóház közvetlen közelében helyezkedett el. A szalagtelek első szektorának hosszanti felét tehát elfoglalták a különböző épületek. A másik oldal ebben az esetben általában üresen állt. Illetve itt álltak a gazdaság olyan eszközei mint a szekér, henger, boronák. Itt volt a tűzifa garmada a favágó tőkével, amit együttesen íavágító-пак neveztek. De legtöbbször az udvar eme szektorában foglalt helyet a trágyadomb (ganédomb) is. 344