A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
és I. Rákóczi György 17. századi gazdasági utasítását említem: 1623-ban Bethlen utasítása szerint uradalmainak több ezer disznóját ősszel oda kell hajtani, „a hol makk lészen oda hajtasson, akárki erdeire, havasára". 283 I. Rákóczi György 1634-ben úgy rendelkezik, hogy „Jószágunkban mikor Isten makknak létét adja, azt idején investigálván, mindenfelé hírt adjon, mentől több sertésmarhát reászerezhet, szerezzen, sőt penig maga industriáját mutatván, mentül több haszonra, nyereségre való hizatlan marhákat vegyen is, hizaltatván azt makkon, úgy adassa el, hogy jövedelmét igyekezzék szaporítani." 284 A makkoltatás Erdélyben elsősorban a már említett Alfölddel határos részek mellett a Déli-Kárpátok vidékén volt a legjelentősebb. Az aradi erdők tulajdonjogáról és a hozzá kapcsolódó makkoltatásról már 1380-ban per folyt a prépost és a káptalan között. 1518-ban nagyarányú sertéstartást említenek a Kladovai völgyben. 1720-ban Aradon 60-70 ártányt makkoltattak. A hódoltság után szokásba jött a makk gyűjtése is, s azt 1 m széles és 3 m hosszú vermekben ásták el, s azt télen, tavasszal sőt nyáron is takarmányozásra használták. A vermeket sással, náddal és pozdorjával fedték be és földet hánytak rá. 28 ' 1812-ben az aradi kamarai erdők kezelésére kiadott rendtartásban a makkosok használlatáról külön intézkedtek. 280 A 19. század első évtizedeiben, különösen a hegyekben „a rengeteg tölgyes és bükkös erdőkben számtalan sertés nyáj hízik". A legtöbb Lunkaság (Erdőhát) bozótosaiban és hatalmas tölgyeseiben. Itt Apáti és Fekete-Gyarmat erdőségeit említik elsősorban. 287 A makkoltatás emlékét Arad megyében a népdal is megörökíti : 288 Felment a kondás a iára Makkot ráz a malacára, Kicci szőke, kicci barna Majd levág a kondáshalta. A dévai uradalom 1750-ben „idegen sertéseket" is fogadott makkra „dominális emberek, magok pásztorságok alá". 289 Igen korai adataink vannak Hunyad megye területéről. A Hunyadiak korában, birtokaikon széles körben űzték a makkoltatást. 290 Fogaras megye sertésmakkoltatását elsősorban a 16-17. századi erdőhasználati és tized kirovásával kapcsolatos iratok őrzik. 1508-ban a románok jogait rendező törvények egyikében a következő határozatot hozták: „A kerületben lakó oláhoktól sem boér, sem földesúr makkoltatásért nem követelhet semmit." 291 A szabad, fizetés, tized nélküli makkoltatás azonban valószínűleg nem valósult meg, mert a határozat meghozatala után a fogarasi uradalom 1550-ben a következő rendelkezést bocsátja ki: „Ha akár magyarok, akár szászok vagy oláhok falujukból a disznókat egybegyűjtik és úgy hajtják az erdőre, minden seregből, minden disznótul tartoznak két dénárral és annak fölötte nyolcz köbei zabbal. Ha 283 Erdélyi Gazdaságtörténeti Szemle. 1897. 20. 284 Tagányi Károly: i. m. I. 404. 285 Márki Sándor: i. m. (Aradvármegye . . .) I. 405. 286 Tagányi Károly: i. m. III. 162. 287 Fényes Elek: i. m. (Magyar országnak . . .) IV. 450-451., 465-473. 288 Somogyi Gyula: Arad megye magyar népe. In: Bartucz Lajos-Kolarow M.-Somogyi Gyula szerk.: Arad vármegye és Arad sz. kir. város néprajzi leírása. (Arad, 1912) 311. 289 Tagányi Károly: i. m. II. 118.; Herman Ottó: i. m. (A magyarok . . .) 236. 290 Teleki József: Hunyadyak kora Magyarországon. (Pest, 1855) XI. 29., 377. 291 Földes János: Az oláh erdei pásztornépről. (Ungvár, 1907) 26. 326
