A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

tova), Miholjac dolnji, Milinci (Millérc), Nasice (Nasica), Orahovica (Oravica), Rakitovica (Rakitóc), Virovitica (Verőce). Cúnból pl. egészen a Száva mellékéig lehajtottak sertéseket makkoltatni (7. kép).

150 A bakonyi sertések is eljutottak Jugoszláviának a Dunántúllal határos területeire. Lehetséges, hogy ott a makkoltatás folytán honosodott meg.

101 Herman Ottó említi, hogy Gömörből is lábon hajtottak le sertéseket Szlavónia tölgyeseibe, majd onnan ugyancsak lábon hajtották haza.

152 Ez utóbbi széles körű gyakorlata a nagy távolság miatt némileg valószínűtlennek tűnik. A Dunántúlon más vidékeken is szokásos volt a sertések makkoltatása, ahol ezt a növényföldrajzi adottságok lehetővé tették. A Sárközből a legkorábbi idevonatkozó híradás 1476-ból származik: A fehérvári prépost fegyveresei és jobbágyai ezer anyadisznót hajtottak ki erőszakkal az erdőből.

153 A földesúr a későbbiekben is igyekezett kiszorítani a jobbágyokat az erdőkből. 1766-ban a decsi jobbágyok így panaszkodnak: „Az mely esztendőkben az Ur Isten határunkban lévő erdőkben makktermést ád a Ttes uraság anyi vidékit vagy dominiumbelit fogad reá hogy mi semmi hasznát nem vehetjük s. v. sertés marháink meg nem hízhatnak a másoké miatt."

154 A makkbér fizetése a földesúri erdőkben a későbbiekben is fennállott. A sertéseket a makkolás idejére kisebb falkákban, majd a 19. sz. közepétől nagy, közös nyájakban hajtották ki. A nyáj vagy az erdőben szabad álláson vagy erdők szélére épített félszeres akiokban töltötték az éjszakákat.

150 1138-ban II. Béla elrendeli, hogy a dömösi apátságnak minden községe köteles tized fejében évente 50 malacot beszolgáltatni. Az erdőket a jobbágyok a tized fejébe szabadon makkoltathatják.

106 Az Esterházy herceg fertőszentmiklósi uradalmában, 1719-ben a makkra hajtott sertések után a földesurat dézsma illette.

157 Az uradalom sertéseit - amikor nincsen makktermés - tökkel és malátával kevert rozspelyván kell tartani.

158 A primási erdészet 1794 évben kiadott rendtartása szerint felhívják a figyelmet arra, hogy makkolás idején „az külső helységben' sörtések ne járják az uraság erdeit, hanem csak olyatin sörtések, a kik az uraságnak makkbért fizetnek."

159 A Rába erdőiben a jobbágyok 1287ben sertéseiket szabadon makkoltathatták.

160 Muraszombaton Széchy Péter a tiszttartó részére kiadott erdőrendtartásban előírja, hogy hites erdőpásztorokat tartson és sertéseket csak fizetés ellenében engedhetik be.

161 Sopron megyében, a győri püspök himódi erdejét 1862-ben 800-1000 sertésre akarják kiadni makkra.

162 A Gerecse-hegységben az elmúlt évtizedek során és a bükk makkját 150 Gunda Béla: i. m. (Néprajzi képek. . .) 304.; Gunda Béla: i. m. (Földrajzi. . .) 3738. Vö. még Kiss Géza: i. m. 73. 151 Éber Ernő: i. m. 341. 152 Herman Ottó: i. m. 147. 153 Andrásíalvy Bertalan: A sárköziek gazdálkodása a XVIII. és XIX. században. Dunántúli Dolgozatok 3 (Pécs, 1965) 5. 154 Andrásíalvy Bertalan: i. m. 5. 155 Andrásíalvy Bertalan: i. m. 5, 16, 25, 38.; Andrásíalvy Bertalan: i. m. (Viehhaltung . . .) 602.; Vö. még Katona Imre: i. m. 64-65. 156 Dorner Béla: i. m. 4-5. 157 Gaál László: i. m. 197.; Dorner Béla: i. m. 5-6. 158 Magyar Gazdaságtörténeti Szle., 1896. 98. 159 Dorner Béla: i. m. 6. 160 Tagányi Károly: i. m. I. 16. 161 Tagányi Károly.- i. m. I. 604.; Herman Ottó: i. m. 205. 162 Falusi Gazda 1862. 115. 307