A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

jára 1896-ban voltak ott.

1

'

1

'

1 A makkoltatást mindaddig folytatták, amíg a makk el nem fogyott. Egyesek viszont a hó leeste után hazahajtottak, majd tavasz felé mentek ki ismét két hónapra feletetni a megmaradt makkot. A makkon hizlalt sertést még kukoricával is szokták feljavítani. Az ormánsági sertéseket szinte az egész Dunántúl vásáraira elhajtották, de élénk volt a kapcsolat Horvátország, sőt tovább, a Balkán-félsziget távolabbi területei felé is. A makkoltatás, bizonyos keretek között, a legutóbbi évekig fennmaradt. Vajszlón, a faluhoz tartozó erdőkben, különösen a vejti erdőben - takarmányínséges esztendőkben 25-30 mázsa makkot is összegyűjtöttek. Ezen teleltették ki sertéseiket. A csákánydoroszlói termelőszövetkezet még néhány évvel ezelőtt az erdőben is makkoltatta sertéseit.

1/,;

' Az Ormánságban is egyes területeken a makkoltatás a 19. században a földesúr hozzájárulásától függött. Kemsének pl. 1838-ban a pécsi káptalan nem engedte a makkoltatást. A zehi Nagyerdőt és a G áj nevű legelőt csak a lovak és a marhák használhatták. Valószínűleg ezek a megkötöttségek is közrejátszottak abban, hogy a Dráván túl, Szlavóniában voltak kénytelenek, valószínűleg kedvezőbb feltételek mellett, makkos erdőt bérelni. A sertésmak koltatást mind az ormánsági falvak határában, mind pedig Szlavóniában is a falvak lakói, a paraszti lakosság folytatta/'

1

' Az Ormánságból és Dél-Dunántúl más területeiről Szlavóniába és még távolabbra irányuló makkoltatásról a 19. sz. elejétől vannak adataink. Fényes Elek erről így ír: „Gyakran több ezer darab sertést úsztatnak a Száván által, itt élelmet keresni, valamint néha a' magyar végbéliek is sertéseiket a' bosnyák országi erdőkbe küldik makkoltatni."

1/l7 A Dráva és a Száva közötti makkoltatást más munkájában is megemlíti.

1

'

18 A Szerémség felől Ausztriában hajtott sertéseket útközben a Bakonyban is makkon tartották, javították ismét fel. Az Ormánság szlavóniai makkoltatást Gunda Béla és Kodolányi János tanulmányaiból ismerjük. Azok az ormánsági gazdák, akiknek maguknak volt 100-200 disznója, maguk makkoltatták nyájukat, a kisebb falkákkal rendelkezők többen összeálltak és közösen fogadtak kanászt. Már nyáron felkeresték a kiszemelt erdőket, felbecsülték a várható makktermést, és megegyezés után kibérelték egyszeri makkoltatásra. Itt a pásztoroknak tanyát, az állatoknak akót készítettek. Az erdei tanya a földre épített, földdel meghányt, nyeregtetős kunyhó, az akó pedig négyszögletes, színnel ellátott karám volt. Kisasszony nap után, amikor a makk hullani kezdett, útnak indították a nyájakat. A Dráván erre a célra átkelőhely, röpülő (komp) is létesült. Az állatállományt a bérelt erdőben legeltették mindaddig, amíg csak találtak makkot, de megesett, hogy a hó leeste után hazahajtottak, s tavasz felé tértek ismét vissza.

1

''

9 A szlavóniai erdőségekben a 19. század legvégéig makkoltatták az ormánsági sertéseket. Egy disznó után 3-4 forint bért fizettek. A legjelentősebb szlavóniai makkoltató helyek közül a következőket említem meg: Obradovci (Abradóc), Bazie dolnja (Bazgya), Bukovci (Bukovica), Benicanci (Benesánci erdő), Crnac (Cernác), Dobravic (Dobrovics), Grabic (Grabics), Klisa (Klisza), Kutovi (Ku144 Gunda Béla: Földrajzi megfigyelések az Ormánságban. Földr. Közi. LXVI (1938) 38. 145 Kodolányi János: i. m. (Adalékok. . .) 77. kk.; Kodolányi János: i. m. (Ormánság.) 36-38. 146 Gunda Béla: i. m. 37-38.; Gunda Béla: Néprajzi gyűjtőúton. (Debrecen, 1956) 20-21. 147 Fényes Elek: i. m. V. 39-40. 148 Fényes Elek: i. m. II. 73. 149 Kodolányi János: i. m. (Adalékok...) 77. kk.; Kodolányi János: i. m. (Ormánság.) 33-38. Gunda Béla szerint már Nagyasszony nap (aug. 15) elindultak Szlavóniába. Gunda Béla: i. m. (Földrajzi. . .) 38. 306