A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon
dig a Balkánról és Szlavóniából a Győr, Sopron és Bécs felé hajtott sertésnyájakat (7. kép) is itt javították, hizlalták fel. 122 A nagyvázsonyi lakosság csak makkbér fizetésével juthattak makkos erdőhöz. 123 Veszprém megyében, évtizedekkel ezelőtt (valószínűleg a századforduló táján), csoportosan, szekerekkel jártak makkot szedni. A cser-, tölgy- és bükkmakkot kis, kopott seprűvel söpörték bele a törekrostába, megtörekelték s a szekérre rakták. Otthon egyrészt olajat ütöttek belőle, s főzéshez, világításhoz és csizma kenéséhez használták, de a sertéseknek is adták. 124 A sertésmakkoltatást évszázadokon át gyakorolták Somogy megyében, elsősorban Belső-Somogy kiterjedt erdőségeiben. Mária Terézia kitiltó rendelkezéséig Somogy megye erdőségeiben a sertéseken kívül lovakat, szarvasmarhákat és kecskéket is legeltettek. Az erdei legelőkön a földesurak és a jobbágyok állatai együtt legeltek. A 18. sz. elején a makkos erdőket a földesurak nagyon védelmezték. 120 A somogyi nép makkoltatását Csokonai Vitéz Mihály is megörökítette, mint már korábban említettem. A 18. század végén Belső-Somogy 60%-át fedték erdőségek, A somogyi kanászok szinte céhszerű testületet alkottak. 120 A makkoltatás Somogyban a múlt század közepétől kezd jelentőségéből veszíteni, addig a makkoltató pásztorkodásnak ,,eldorádója" volt. 12 ' Kaposvár és Szigetvár között, a Zselicségben elterülő erdőségekben is nagyarányú sertéstenyésztés, erdei legeltetés és makkoltatás folyt. 128 1723-ban, 1742-ben és 1757-ben Szentpálon folytattak nagyarányú makkoltatást. Itt béreltek makkos erdőt 1757-ben egyesek Nemespátróról is (7. kép). Akik nem béreltek erdőt azok igyekeztek kijátszani a felügyeletet és éjjel, lopva hajtották sertéseiket a makkos erdőbe. l2g A kiterjedt tölgyesekben a makkoltatás a 19. században is jelentős volt, s csak a takarmánynövények termesztésével szorult vissza. 13 " 1847-ben a Köröshegyi jobbágyok megegyeztek a földesúrral az erdőhasználat ügyében. A jobbágyok az év minden szakában szabadon legeltethettek és makkoltathattak a földesúr erdeiben. 1 ' 1 Somogyban a recens néphagyomány a makkoltatás emlékét így őrzi: „Édesapám testvérbáttya mesélte, hogy főhajtották a legelőre Hajmásra a marhákat, disznókat, csak a teheneket hatták itthun. Ha elfogyott a húsuk, emöntek oda, osztán hoszták haza a kész hizót, a zerdőbe makkótak, akkor nem köllött ám darátatani a malomban ... A nyócvanas évekbe lehetett ennek vége." 132 Keszthelyen, Zala megye és a Bakony határán, 1661-ben eltiltják a lakosságot a földesúri erdőktől. A makkoltatást csak külön összeg fizetése ellenében engedélyezték. 13,3 A Zalai Egervárhoz tartozó Széchenyi-uradalomban, 1718-ban is folytattak makkoltatást, sőt a Sopron megyei birtokokról is hajtottak ide ser122 Fényes Elek: i. m. II. 73. 123 Németh Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. (Veszprém, 1901) 112. 124 Herkelyi Károly: Népi erdőgazdálkodás Veszprém vármegyében. Ethn. LII (1941) 55. 125 T. Mérey Klára: Erdőgazdálkodás Somogy megyében (1700-1779). Agrártörténeti Szle. V (1963) 136. 126 Éber Ernő: i. m. 104. 127 Gunda Béla: Néprajzi képek az Ormánságból. Búvár I (1935) 304. 128 Gönyey-Ebner Sándor: A zselici kanászélet. Ethn. XLIV (1933) 151. kk. 129 Seemayer Vilmos: Pajtáskertek Nemespátrón (Somogy m.). Népr. Ért. XXVI (1939) 69. 130 Gertig Béla: Somogy megye mezőgazdasági földrajza. Földr. Közi. X/LXXXVI (1962) 61. 131 Belényesy Márta: Ethn. LXXI (1961) 613-615. 132 Kiss József: Népr. Közi. И/1-2 (1957) 44. 133 Dorner Béla: i. m. (A sertés Magyarországban.) 5. 304
