A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Néprajz - Szabadfalvi József: Az extenzív sertéstenyésztés emlékei Magyarországon

félmilliót legalább kiviszen a' hazából. Mentől inkább megkevesedik valahol az ugartartás, annál kisebb a sertés házitenyésztése is. E' pedig nagyobb kár amannál." ,,A' sertés sereg az erdős helyeken, a' hol gyakran terem makk, tábla ugarok vágynak, vagy a'hol a' sertés halat, édes sás gyökeret, gombát, vad körtvélyt kaphat, megérdemli a' tenyésztést; de ha azt szemmel kell tartani, nem érdemes a' fáradságra, és ennél jobb is a házi vagy szelid Tenyésztetés."

97 K. Pethe Ferenc már a makkoltatás mellett más hizlalási módokat is megemlít.

98 Balásházy János 1833-ban megjelent munkájában a sertéstenyésztés szervezeti formáira is rámutat: ,,A' sertések, vagy а háznál darabonkint tenyésztetnek, és aztán az egész helységek sertései egy nyájba veretnek össze, vagy pedig nagy seregekbe. Ezen utóbbit a' nagyobb birtokúak gyakorolhatják. Leginkább szeretik а tavas, erdős, és makk termő vidékeket. . . Továbbá hizlaltatnak tölgy, és bikk makkon is."

99 Bodola Károly 1841-ben azt írja, hogy a sertéstenyésztés csak ott hozhat hasznot, ahol annak tartása olcsó, pl. „makkos vidékeken".

100 1888-ban, egy sertéstenyésztéssel kapcsolatos szakmunka ugyancsak arról ad hírt, hogy a sertésmakkoltatás még a 19. század végén is jelentős : „ . . . a makkon kivül egybet nem szükségeinek, mint tiszta vizet. A tölgy-makk kemény zsirt ad, mig a bükk makk lágyat. Ha szépen felhiztak sertéseink, legjobb a helyszínen eladni, ha nem lehet, ugy otthon mig tökéletes felhizlalás következik."

101 A 19. sz. első felében megjelenő gazdasági folyóiratok is becses adatokat tartalmaznak a makkoltatásra. A Magyar Gazda 1841. évi kötetében azt olvashatjuk, hogy a sertés ismét külkereskedelmi cikk lehetne, ha gondosabban tartanok rendben az erdőinket.

102 Galgóczy Károly а sertéshizlalásról írott tanulmányában, a Falusi Gazda 1856. évi kötetében ugyancsak azt hangoztatja, hogy a makkoltatás a legolcsóbb módja a hizlalásnak, s akiknek nincsen makkos erdője, annak bérelni ajánlatos. Ezt követően „szemes eleséggel" kell még tartani. Szép leírását adja a legeltetés rendszerének, a fáról történő lerázásnak is. „A hizó nyájnak kint az erdőben szárnyékot kell készíteni" - írja, s ez arra utal, hogy a makkoló nyáj extenzív módon kint tartózkodik, de ajánlatos védelméről gondoskodni.

103 A makkoltatás alapvető és szinte legfontosabb hizlalási formáját más 19. század közepén megjelent munkák is igazolják. A makkoltatás uralkodó voltára utal az alábbi idézet is: „A makkoltatás három szempontból hasznos. A sertést egészséges állapotban tartja, jó táplálékot nyújt, és az erdőnek is sokfélekép javára válik. A fák árnyéka, ernyője alatt az állat minden évszakban, télen a hideg szél, nyáron a nap heve ellen menhelyet talál. Nyárban a makkos erdők hűvös mérséklete különös jótékony befolyást gyakorol az állatok jóllétére. Az erdőkben néha annyi eledel van, hogy az nemcsak életük fenntartására, hanem jó termő években még hizlalásra is elegendő. Ezenkívül a kövér erdei föld is sok takarmányt nyújt, minthogy ez tanyája számtalan féregnek, rovarnak, egérnek, csigának stb. melyeket a disznók mohón falnak fel. De jó tápláléka természetesen a makk . . . ősszel lehulláskor az éles tok miatt, 97 Nagyváthy János: Magyar practicus tenyésztő. (Pest, 1836) 8, 176. 98 Kisszántói Pethe Ferenc-. Természethistória és mesterségtudomány. (Bécs, 1815) I. 393. 99 Balásházy János: Okos gazda, vagy gazdasági tudomány. (Pest, 1833) 86-87. 100 Bodola Károly: A Magyar Juhról. Ismertető a' Gazdaság, Ipar és Kereskedelemben 1841. 139. 101 Csapó Lajos: A sertéstenyésztés. (Bp., 1888) 132. 102 Magyar Gazda I (1841) 205.; Uo. IV (1844) 8. sz. 103 Galgóczy Károly: i. m. 201-203. 299