A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium diákjai és professzorai 1849–1912

A debreceni Kollégiumnak is megvolt a maga „Bocsor Istvánja" Thót Ferenc személyében. Ő is, míg betegsége nem akadályozta, részt vett a szabadságharcban. A Kollégium professzorává választják 1850-ben ás 1853-ig világtörténelmet tanít. 1853-ban azonban ad verbum regium audiendum megidézik, ahol is a nagyváradi helytartósági alelnök szemére veti, hogy amikor a szabadsághősökről beszél, felállva nagy tűzzel, rendkívüli lelkesedéssel praelegál, és a francia forradalmat, valamint a későbbi szabadságküzdelmeket is meg nem engedhető szellemben előadja, holott ezeket a tárgyakat teljesen mellőzni kellett volna.

66 Még 1851-ben megjelenik egy miniszteri rendelet, amely szerint egyetlen tanintézetben sem szabad a forradalom eseményeit emlegetni.

67 1853ban a miniszteri rendelet megtiltja a debreceni Kollégium akadémiai tanszakán a politikai történelem tanítását. így ettől kezdve Thót Ferenc már csak a latin és görög irodalmat adhatja elő.

68 Már hosszú évek óta lázban tartja az ország lakosságát a választójogi törvény reformja. A belügyminisztérium 1911-ben a debreceni Kollégium Akadémiájának jogi karától is véleményt kér a választójogi törvényjavaslatra vonatkozóan. A nyomorgó nincstelen munkásnak és parasztnak, akinek csak kötelességei vannak, de jogai nincsenek, ezért hontalannak érzi magát saját hazájában, ez a választójogi törvényjavaslat sem adna jogot. A tárgyalás során Kun Béla, Jászi Viktor és Kovács Gábor professzorok kérik jegyzőkönyvbe vételét annak, hogy ők az általános, egyenlő, titkos és községenkénti választójognak a hívei és a tárgyalás alatt levő munkát nem fogadják el. E három professzor kéri, hogy ezt a nyilatkozatukat a belügyminisztériumhoz is terjesszék fel.

69 1912-ben elvileg, 1913-ban ténylegesen a Kollégium akadémiai tanszakából egyetem lesz. Ekkor bizonyos tekintetben a diákélet is más lesz. Ezért zártuk le korszakunkat 1912-vel. Nem állítjuk, hogy a megjelölt korból teljes képet adtunk a kollégiumi ifjúság életéről és a tanári karról, de ahhoz ez a keret túl kicsi lett volna. Abban az időben is voltak hanyag diákok, voltak kis mulatozások, úgynevezett kimaradások, de nem ebből a szempontból igyekeztünk képet adni a Kollégium ifjúságáról. A diákéletnek ilyen oldala mindig volt. Azt az eszmét akartuk megvilágítani, amely uralkodott az ifjúság életén, arra kívántunk fényt vetni, hogy az ifjúság miként viszonyult a néphez, látta-e a népe sorsát, nyomorúságát, mennyire tudott együtt érezni vele. Ha teljesen nem is, talán valamennyire sikerült. 66 Bakóczi J.: A debreceni ev. ref. Főiskola tanárai (Kézirat, Egyházkerületi Levéltár, 693-699.) 67 Akad. tanárkari gyűl. jkve 1851/52. 41. sz. 68 Egyházkerületi közgyűlés jkve 1890. 371. sz. 69 Jogi kari tanári gyűlések jkve 1911. dec. 12. 2. sz. 262