A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Kiss Sándor: A Debreceni Református Kollégium diákjai és professzorai 1849–1912

hatalom kiszolgálóit a hon férgeinek nevezi. Cserna Géza Hazám с újabb verséből, amely a Heti Közlöny-ben is megjelent, idézzük e pár sort:

41 „Támadnak újra fényes harci képek. Erő a karba, főbe eszme száll, Csatára kelnek deli ifjú népek: - Örök szabadság, vagy örök halál." Az országgyűlés összehívásának hírére jelenik meg A honatyákhoz című dicséretet nyert vers, amelynek szerzőjét, sajnos, nem tudjuk, amelyben így tör fel a forradalmi érzés :

42 „a nép szavát A fejedelem meg fogja hallani Fülébe dörg, előtte hangzik el: A sérelem sok, orvosolni kell." Az országosan növekvő elégedetlenség, arra indítja a tanári kart, hogy ismét szigorúbban ellenőrizze a diákoknak a Kollégium előtt való csoportosulását/'

3 A kiegyezés nemcsak nem szüntette meg az elégedetlenséget, de nem tudta enyhíteni sem. Ezt mutatták a kollégiumi tanuló ifjak munkái is, amint ezt Géresi Kálmán 1867. március 15. című verséből látjuk/'

4 „Asszony, ha szült, szolgát hozott világra, A gyermek, ha nőtt, láncot kapott, Gyámoltalan bolyongott szét sok árva. Hánytól zárták el a szent napot? Az ifjú vágya tért a sir fele, Igában őszült az aggok feje." Még erőteljesebb hang szólal meg Cukor Sámuel A hazatért száműzött с versében : „Bajnokoknak vére hullt e földre Népjogért, mit zsarnokkény tiport. . . S már fellobbant a szabadság lángja, S a nép ült győzelmi ünnepet: Hajh! de aljas árulás hazám rád Újra átkos rabbilincset vetett." Nincs ezekben semmi örvendező hang a kiegyezés felett. Amikor az ifjúság megtudja, hogy Percei Mór Debrecenbe készül, engedélyt kérnek, hogy üdvözölhessék és fáklyás felvonulást rendezhessenek tiszteletére. Az igazgató-professzor azzal a feltétellel engedélyezi, hogy az üdvözletet mondó szónok előzőleg jelentkezzék nála.

4

'' 41 Ö. e. m. 1861/62. 5., 17. sz. 42 Ua. 1865/66. 17. sz. 43 Acta Sedis scholasticae 1840-1867. 495. 44 Ö. e. m. 1866/67. 3., 1867/68. 9. sz. 45 Akad. tanárkari gyűl. jkve 1867/68. 350. sz. 256