A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Rácz István: A Hajdúkerület 1790. évi követi utasítása

Hitelesen és rendszerezve mutatja ugyanis azt be, hogy az ún. hajdúszabadság Bocskai István kiváltságolása óta milyen változáson ment át. Pontosan tükrözi a hajdúszabadság akkori értékét és jellegét, amely lényegében már egy évszázad óta kikristályosodott s amely 1848-ig nem is változott. Az utasítás részletes tartalmi ismertetését mellőzve csupán arra szeretnénk utalni, hogy a Bocskai István által megfogalmazott szabadság a hajdúk számára csaknem országos nemesi jogokat biztosított. A hajdúkat az armális nemesektől lényegében csak kiváltságuk kollektív jellege különböztette meg. Az országos nemesekhez hasonlóan a hajdúk is adómentességet élveztek és az adómentesség fejében - a nemesi insurrectiónak megfelelően - katonáskodási kötelezettség terhelte őket is. A kiteljesedett hajdúszabadság azonban - az utasítás alapján ezt határozottan megállapíthatjuk - háromnegyed évszázad alatt jelentősen megkevesbedett. A XVIII. század végétől az uralkodó állami adó alá vetette őket: pénzbeli kontributiót fizettek, rájuk nehezedtek a beszállásolás terhei, közmunkákat végeztek s a korábbi harmincad- és különböző vámmentességüket is elvesztették. Önkormányzatuk is sok csorbát szenvedett: fejük fölött hosszú ideig kísértett a kamarai fennhatóság veszélye, amely már tulajdonképpen földesúri alávetettséget jelentett volna,- nem is szólva arról, hogy II. József Szabolcs megyéhez csatolta a Kerületet. Mindezeken felül az eredetileg egyetlen katonáskodási kötelezettségük is fokozott terhet rótt rájuk: az ország oltalmára kiállított katonáikat a háborúk befejezése után állandó regementekbe sorolták be, külön újoncokat is kellett állítaniuk, sőt más törvényhatóságok is toboroztak újoncokat a hajdúvárosokban. Végső soron tehát a hajdúk eredeti kiváltsága jelentősen mérséklődött, egyre nagyobb ür választotta el az országos nemesek jogaitól és a társadalmi hierarchiában egyre inkább közeledtek a jobbágyokhoz. Ezt a veszélyt felismerve igyekeztek a maguk külön világát jogilag körülbástyáztatni, falaik közül mindenfajta külső bírói joghatóságot kizárni, és mindenekfölött a szabad hajdú föld fölött való rendelkezés jogát biztosítani. FÜGGELÉK Teleky Sámuel levele a hajdúvárosokhoz Nagyvárad, 1787. már с 10. Tekintetes nemes Districtus! Méltóztatott eő Felsége ezen nemes Districtusban is bizonyosabb és meg határozottabb lábra állítandó igazgatás módjára és az hat hajdú városoknak is regulatiojára nézve a Felséges Helytartó Magyar Tanátsnak ezen folyó esztendőben, közelebb múlt Boldog asszony havának 9-ik napján 1179 numerus alatt költ intimatuma által kegyeimessen rendelni. l-o. Mind azok a lakosok, valakiknek akár a városson belől, akár a városson kivül saját magoknak házok vagyon, valamint a privilégiumok hasznaiban (a territóriumnak használásra értvén) mostani birtokokhoz képest részeltessenek, ugy azokat követő terheket is azon mértékbe hordozzák. 2-0. Minthogy ezen hat városoknak olyan statútumuk volt eddig, hogy a belső telekek birtokosi, amely telekek után való földek a városon kivül lakóknak el voltak adva, azon földeket ezektől vissza válthassák, tehát az illyen telek után tartozzanak lenni bé bizonyított földeknek, appertinentiaknak, a rajta 15* 227