A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Történelem - Benda Kálmán–Kenéz Győző: Barbiano generális jelentése a Bocskai-szabadságharc első hónapjairól

éppen ezért a császári felséget akarják szolgálni halálukig. A dolog tehát így állt ekkor, ahogy fentebb elmondottam. Látva azonban, hogy miközben barátságosan tárgyalgatok Bocskaival, hogy józanabb belátásra bírjam, ő azalatt különböző helységeket foglal el, így Zsákát és Hencidát, és látva azt is, hogy azzal a kicsiny sereggel, amim akkor volt, semmit sem tudok tenni, úgy ahogyan már az elején magamhoz hívtam Erdélyből gróf Cavriolót a vallonokkal s a többi erdélyi katonával (egyébként ezt kérték tőlem, írásban és élőszóban is, Krauseneck, Sennyey Pongrác,"

1 meg az erdélyi biztosok is, s erősen javallottak is, hogy így végre az erdélyi tartomány megszabaduljon a vallonok sok kártevésétől és arcátlanságától, s újra meg újra sürgették is, hogy azok éjjel-nappal igyekezzenek hozzám), most Adorjánba rendeltem őket. Meghagytam továbbá, hogy Petz úr, ezredének maradék katonaságával, azaz hat zászlónyi erővel, továbbá a szilézai lovasokkal s néhány ágyúval szintén igyekezzék hozzám Adorjánba, jó hadirendben, de pihenőt sem tartva. Közben a sereg többi része Rakamazon marad, hogy a főherceg őfensége szándéka szerint, helyileg közelebb legyen Alsó-Magyarországhoz, ahová a Bocskai-zendülés elcsendesítése után kell majd elvonulniok. Október 14-én valamennyi hajdú letette a hűségesküt. Cavriolo gróf ekkor az erdélyi csapatokkal 4 mérföldnyire, Petz pedig az övéivel 2 mérföldnyire volt Adorjántól, utóbbi Almás nevű faluban. Én pedig elhatároztam, hogy a következő napon megostromlom a kereki várkastélyt, ezt az eléggé erős és jól védett helyet. Meghagytam tehát Dampierre grófnak, hogy maga mellé véve azt az 1500 hajdút, akikben legjobban megbízhat esküjük folytán, szállja meg még pirkadat előtt az említett hely valamennyi útját, én pedig az egész sereggel még aznap követni fogom. Dampierre gróf tehát megparancsolta minden szálláshelyen, hogy éjfél tájban álljon készlenlétben Adorjánban valamennyi hajdú. Petz, akinek ideérkezését sürgettem, éjfél körül indult el övéivel Almásról; a málhákat küldötte előre, majd egy csapat katona következett az ágyúkkal, s mind oldalvédként, mind utóvédként a sziléziai lovasoknak kellett volna felzárkózniok. Maga Petz a csapat előtt járt; a diószegi hídhoz sietett, hogy intézkedjék az ágyúk minél könnyebb átvontatásáról. Am a lovasság nem akart engedelmeskedni a kiadott parancsnak; egy részük nem volt hajlandó a málhák mögött vonulni, más részük nem akart fél mérföldre lemaradni, és olyanok is akadtak, akik a lassú menetet magát nem akarták, azaz mindegyikük azt akarta csinálni, ami éppen tetszik neki. Azt mondták, hogy nem lesznek örökké a gyalogosok őrzői, és nem hajlandók a gyalogság mögött vonulni, mert így később kerülvén rájuk a bekvártélyozás sora, azt ők maguk és lovaik is megszenvedik. A hajdúk, Dampierre gróf parancsa szerint, éjféltájban, dobszóra, hadrendben vonultak ki. Amikor valamennyien együtt voltak a nyílt mezőn, kapitányaik egy, az én nevemben hamisított levelet olvastak fel előttük, amelyben az állt, hogy én nem egyéb okból gyűjtöttem egybe a sereget, hanem hogy mindazokat, akik vonakodnak pápistává lenni, elpusztítsam. És ha ezzel készen leszek, a hajdúkat is mind ki akarom irtani. Tehát kurafi legyen annak a neve, aki nem csatlakozik hozzájuk, s aki nem rohanja meg, és nem öli halomra azokat a német kutyákat, akik most rendezetlenül és mit sem sejtve menetelnek. Ott helyben pártütést szerveztek, valamennyien összeesküdtek, és átálltak Bocskaihoz, akit kapitányaik már előre értesítettek s biztosítottak is mindenről. így szövetkezve a hajdúk egyszerre megindultak, s azt a sereget, mely - mint arról fentebb már szó volt - szétszórtan vonult, megtámadták. 176