A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)

Természettudomány - Fintha István–Aradi Csaba: A debreceni Nagyerdő madárvilága

V. A madárvilág változásainak magyarázatát keresve, mint meghatározó faktor, mindig az ember tevékenysége kerül előtérbe. Jelenlétével közvetlenül befolyásolja egyes fajok életét, de talán még ennél is fontosabb tevékenysége közvetett hatásainak sokfélesége. A Nagyerdő életében is nagyon gyakran szerepelt az emberi tevékenység alakító erőként. Megfigyeléssorozatunk kezdeti éveiben leginkább a betelepült méhészetek bolygatták meg a madáréletet. Az egyes fajok minden új hatásra megfelelő módon reagáltak. Egy részük elköltözött, mások populációi megritkultak, de maradtak olyanok, melyeket nem befolyásolt jelentősen a háborgatás. Sőt, egyedszámuk növekvő tendenciája máig is észrevehető. Egy reakció viszont náluk is megfigyelhető: a kultúrhatásokhoz alkalmazkodó fajoknak növekszik a fészkelési magassága. Az utóbbi években, a Nagyerdő túlnyomó részét érintő erdészeti munkálatok által okozott hatások miatt itt a madarak magasabban fészkelnek, mint a környékbeli, kevésbé zavart erdőkben. Összehasonlításul nézzük meg a következő grafikont, mely az 19611964 közötti időből párhuzamosan mutatja Guth és a Nagyerdő három leggyakoribb faja fészkelési magasságának különbségét. (Az adatok fajonkénti 50-50 fészek mért magasságának átlagai.) (3. ábra.) A fészkelési magasság változásában ugyanakkor a Nagyerdőn belül jól kimutatható a tendenciajelleg. Méréseket végeztünk, melyek eredményeiből világosan előtűnik az, hogy a fészkelés magasságának növekvése a zavartság fokának emelkedésével egyenesen arányos. Az intenzív erdőgazdasági tevékenység s az ezzel együtt járó faktorok komplexének eredménye a következő grafikonon látható. (4. ábra) Ugyancsak a három legnagyobb egyedszámú faj évente 50-50 fészkének mért magasságából számított átlagok alapján készült a diagram. E jelenség is az egyes fajok nagyfokú alkalmazkodóképességét mutatja. „Életrevaló" és terjedőképes az a faj, melynek nagyobb ökológiai valenciája lehetővé teszi a megváltozott körülményekhez való idomulást. Így az a species nyer több teret, mely ezt az új és új módon való hasonulást a legsokoldalúbb formában is képes véghezvinni. VI. A madárfauna képének megrajzolásában Nagy Jenő sokat emlegetett műve (45), bár pillanatfelvétel értékével rendelkezik, mégis alapvető számunkra, hisz a korábbi viszonyokat legteljesebben belőle ismerhetjük meg. Alább ismertetendő eredményeink mellé összehasonlításul nézzük meg a statisztikáját! A Nagyerdő területéről összesen 88 fajt írt le, melyek között 68 a fészkelő és 20 az átvonuló. A másik forrás, melyből a hajdani viszonyokról jelentős információkat meríthetünk, Lovassynak aránylag rövid idő alatt gyűjtött megfigyeléseit tartalmazza. Ez azonban a szerző szerint is adalék jellegű. Feltűnő viszont, hogy 2 Déri Múzeum évkönyve 17