A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”
d) Honfoglaláskor Erdélyben első hitelesen feltárt honfoglaláskori sírjaink és egész magyar viszonylatban az első tudományosan megfigyelt Árpád-kori temetőink a Posta Béla-féle iskola kutatásának köszönhetők. A „Dolgozatok" egyetlen honfoglaláskori temetőről írott tanulmányt sem közöl. Kovács István 1911. évi Kolozsvár, Zápolya utcai ásatásának közlésére csak 1942-ben kerülhetett sor. 139 Mégis úgy véljük, hogy a lelet jelentősége és Kovács István kutatói nagysága megérdemli azt, hogy feltétlenül foglalkozzunk vele. A temető térképen a síroknál jelölve, melyik női, férfi-, gyermek- vagy szegénysír. Két sírfotót is közölt és az anyagot is rajzos táblákon hozza. Utóbbi igen jelentős volt, mert a raktárban 1942-ig az anyag nagy része elpusztult. A feldolgozás úgy vált lehetővé, hogy Kovács István még 1911-ben - mint írja - „az egyes sírok tartalmát együtt tartva (kiemelés tőlem - Cs. Cs.), valamennyi sírmellékletet lerajzoltattuk." 140 A nyolc temetkezés értékelése során Kovács István már László Gyula addigi eredményeit is figyelembe vette, aki egyik sír rekonstrukciós sírrajzát is elkészítette. A honfoglaló magyarság szablyahasználatáról írott tanulmánya 141 jelentős adatot szolgálatott a korszakról alkotott képünk gazdagításához. Alapvető megállapítása - amelynek részleteivel nem foglalkozhatunk - a következő: A szablyaf orma csak lovon, ill. lovas ellen harcoló népelemeknél alakulhatott ki a népvándorláskorban. „Ez a szablya nem álló harcot tételez fel lovasok között. . . hanem a ló és lovas állandó mozgását, egymás ellen vetett mozdulati cseleket, ismételt megrohanást és roham közben a szablya gyors használatát. . ." 142 A numizmatikához sem maradt hűtlen Kovács István. A rúd formájú vas nyalábpénzekről is értékes fejtegetéseit olvashatjuk. 143 A Posta Béla nyomdokain haladó Kovács István szemlélete abban különbözik mesterétől, hogy míg Posta figyelme arra irányult, hogyan készült egy-egy tárgy, addig Kovács István pedig előbbit nem feledve inkább azt vizsgálgatta, hogy mire használták. 144 e) Középkor 1. Árpád-kori temetők: Roska Márton, Kővári Ernő és Szász Ferenc kutatásai az erdélyi múlt addig régészeti emlékekből ismeretlen részére derítettek fényt, új megvilágításba helyezve az erdélyi magyar betelepedést. A szeghegyi Árpád-kori temető 145 sírjaiból az ásatás megkezdése előtt már sokat feldúltak. Szász Ferenc tíz sírt talált, amelyeket temetőtérképre is felrajzolt, de a sírokat jelző üres téglalapocskák a valóságban nem létező szabályossággal állnak egymás mellett. Magából a leírásból is kitűnik, hogy nem volt ilyen szabályosság, hanem ez csak Szász szerkesztésének köszönhető. Egyes síroknál egyébként nem volt pontosan mérve a tájolás. A leletek alapján XI. századinak tartható temető egyes sírjait meglehetős részletességgel leírta Szász Ferenc, de az anyag összefoglaló értékelésével nem próbálkozott meg. 139 Kovács 1942. 36. 140 Kovács uo. 6. 141 Kovács 1941/1. 129-131. 142 Kovács uo. 129. 143 Kovács 1941/2. 132-144. 144 Kovács István 1941/1. és 1941/2. dolgozatára és módszerének néhány vonatkozására László Gyula professzor hívta fel figyelmünket, amiért köszönetünket fejezzük ki. 145 Szász 1911. 301-309. 137
