A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”
szükséges csoportosítanunk s az így megállapított igazságokat kell azután a mellékvölgyekből kikerült emlékekből vont tanúsággal összevetni, mert ez a módszer felelne meg a népek, kultúrák terjeszkedése természetes menetének . . ," 132 Marosszentannán hetvennégy sír került elő, melyeket Kovács István térképre vetített, belerajzolva a csontvázat a sírokat jelölő téglalapocskákba - amit abban a korban rajta kívül legfeljebb Jósa András csinált csak! A sírtájolásról áttekintő táblázatos rajzot is készített és kereste az eltérések magyarázatát is. Csaknem valamennyi sírról közölt fényképfelvételt. Az egyes síroknál pontosan leírta a leletek elhelyezkedését és az egyes tárgyak készítésének technikáját is többnyire leírta. A fémtárgyakat mindig rajzban közölte valamennyi ásatásánál. Az olyan vasakat is lerajzoltatta gondosan, melyek szinte csak alaktalan rozsdás tömegek voltak. Ennek köszönhető, hogy az anyag, amely fényképeken mit sem mutatott volna, számunkra is felhasználható maradt. Ugyanis a múzeumba került anyag többsége a nem megfelelő restaurálási módszerek következtében megsemmisült. Nem elégedett meg Kovács István a kifosztott sírok mellékletnélküliségének közlésével. A gondos megfigyelés arra vezette rá, hogy a sírok eredetileg meg lehettek jelölve, különben a sírrablók egyes sírokat nem áshattak volna ki a sírgödör irányát és méreteit olyan pontosan követve. ш A sírmellékletek eloszlásának tanulmányozása juttatta arra a gondolatra, hogy a holtakat életükben is használt ruhájukban temették el és a szíjvégek elhelyezkedéséből világossá vált előtte, hogy a ruhát a derékhoz öv vagy szíj szorította. 134 A mellékletek jellegét összefüggésbe hozta a túlvilági életről vallhatott elképzeléssel (étellel, itallal, főbb használati eszközeivel bőven el voltak látva a halottak). 13 ' Mezőbándon csaknem valamennyi sír bolygatott vagy kirabolt volt. Kovács István ásatási technikája azonos volt a Marosszentannán alkalmazottal: „Mint más alkalommal, úgy ez esetben is - írja - az arra érdemes sírokat kibontás után lefényképeztük s ha a sírleleteket fényképben mégsem adunk, a sírok bolygatott volta teszi ezt indokolttá." 130 A vasakat itt is rajzon közölte, pl. egy pántos vassisak darabjait, amelyekből mintaszerűen rekonstruálta a sisakot. A sírok kifosztásának idejével kapcsolatos - korában egyedülálló - megfigyeléseit László Gyula professzor kutatásai igazolták és fejlesztették tovább. Kovács István szerint ugyanis: „... abból a körülményből, hogy a sírokat egyenként ásták fel, továbbá, hogy a csontok nagyon szétszórtan és többször bronzpatinától megzöldülten, de már az illető fémtárgy nélkül kerültek elő, arra következtethetünk, hogy a temető kifosztása olyan időben történt, amikor a tetemek már feloszlottak, de a sírok helyének, tájolásának és méretének a földszínén való megjelölése még könnyen felismerhető volt. Abból a tényből, hogy minden sír bolygatott állapotban került elő, az is következik, hogy a bolygatás idejében a temető használatával már felhagytak, illetve, hogy a kifosztás után a temetőben többé nem temetkeztek." 137 Az egyes mellékletek elhelyezkedéséből arra következtethetett, hogy az övről lógtak le bizonyos használati tárgyak. 138 Kovács István népvándorláskori kutatásai nemcsak Erdély, hanem egész Magyarország e korszakának tanulmányozása szempontjából alapvető jelentőségűek, módszertana pedig talán valamennyi korábbi kutató közül legközelebb áll a legújabb temetőelemzéses rendszerhez, a komplex jellegű feldolgozáshoz. 132 Kovács 1912. 252. 133 Kovács uo. 327. 134 Kovács uo. 328. 135 Kovács uo. 330. 136 Kovács 1913/2. 280. 137 Kovács 1913/2. 366. 138 Kovács 1913/2. 368. 136
