A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1969-1970 (Debrecen, 1971)
Régészet, Ókortudomány - Csorba Csaba: Posta Béla kolozsvári régészeti iskolája és a „Dolgozatok”
A legsiralmasabb volt pénzügyi téren a helyzet. A dotáció összegének közlése (83 forint mindössze!) azt hisszük, felment bennünket minden hozzáfűzés alól. 2 ° Jól tudta azt is, hogy ásatások sem elégségesek egymagukban, szükség van társadalmi támogatásra, az előkerülő leletek bejelentésére, a múzeumba beszolgáltatására. 1901-ben írta: „Intézetünk legsúlyosabb baját már jó eleve abban ismertem fel, hogy nincs neki semmi kontaktusa sem a laikus, sem a szakbeli külső világgal. . . Erdély egész közigazgatása teljesen ignorálja az intézetet, annyira, hogy két év alatt egyetlen egy bejelentés intézetünkhöz nem érkezett, a mely valamely előkerült leletről hírt adott volna. Sőt. . . azon leveleinkre, a melyeket magánosokhoz . . . intéztünk . . . még csak választ sem kaptunk. Intézetünk iránt nincs annyi érdeklődés a nagy közönségben, s az erdélyi közélet faktoraiban, mint amennyi a legutolsó városi múzeum iránt megvan. Épen ezért főtörekvéseink egyike volt, hogy ezen szomorú elzártságból intézetünket kiemeljük . . ." 2li De működése második évére nem a fenti momentum jellemző már, hanem az, hogy a bekerült régészeti anyagban az ásatáson előkerült leletek és nem a szórványok a dominálok. Buday Árpád mellett már Kovács István is segíti a munkában, aki Orosz Endre tanító mellett az apahidai ásatásokon résztvett és Posta szerint: „. . . az ásatásokat oly buzgalommal és lelkiismeretes odaadással foganatosította, mely egyrészt a legszebb eredményekre vezetett, másrészt legigazabb bizonyítványa lelkes tudományszeretetének." 27 A dotáció 1900 koronára növelése teszi lehetővé a legminimálisabb feladatok elvégzését. De az is csak töredéke annak, ami alapvetően szükséges lenne - Posta szerint 5000 korona. 2 * 1901-ben tett jelentésében kereken kijelenti, hogy a dotációból az éremés régiségtárat ,,sem csinálni, sem fejleszteni, sem fönntartani nem lehet." 2 " Például három helyen nyílt lehetőség ásatásra, de anyagiak híján a kutatások mindössze néhány napra korlátozódhattak. Ekkor már Posta Béla mellett találhatjuk nemcsak Buday Árpádot és Kovács Istvánt, hanem Roska Mártont is, akik legkiválóbb tanítványai lettek. 30 De hogyan választotta ki az egyetemi hallgatók közül azokat, akikről úgy vélte, hogy érdemes velük foglalkozni? A múlt tárgyi emlékei iránt érdeklődő tanári szakos diákokat ásatásokra küldte ki, hogy ott az elmélet mellett a gyakorlati munkát is megismerjék és esetleg kedvet kapjanak rá. Aki bevált, azt maga mellett tartotta:' 1 Tanítványait először numizmatikai képzésben részesítette, mert - Buday Árpád szerint - „A numizmatikát tartotta ... az archaeológus legjobb iskolájának. Az érmen annyi az aprólékos megfigyelni való, olyan kis területen vannak elhelyezve a jellemző egyéni vonások, hogy nemcsak mint türelempróba kitűnő, hanem a kezdő komoly érdeklődésének, megbízhatóságra való törekvésének, megfigyelő és ítélőképességének is alkalmas próbaköve . . ." :!2 25 Posta uo. 32. 26 Posta 1901. 304. 27 Posta uo. 300. 28 Posta uo. 304. 29 Posta 1902. 302. 30 Posta uo. 304-310. 31 Banner János professzor szíves szóbeli közlése. 32 Buday 1925. 7. 122
