A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

pedtek le Nyíregyházán és tanyavilágában. A bokortanyákon sok egykori zsellérutód (taksás) őse felvidéki arató, vándor 'lengyel-polják' fonó volt. A t elnevezés eredetileg gúnynév (ennek tartotta Krúdy Gyula is) s a gyakran használt népnyelvi trpov 'csak' szóból képzett népnév. Trpák elnevezést a békési szlovákok adták a felvidékieknek; így különböztetve meg egymást. Ez a gúnynév a szomszédos magyarság nyelvében tirpák alakot öltött s ebben az alakban lett a nyíregyházi szlovákok népneve. A múlt század közepén a t szónak tótpalóc jelentése is volt. A hazai szlovák nyelvszigetek (Szarvas, nógrádi falvak) lakossága szerint a trpák általában 'tört, kevert nyelven beszélőt' jelent. Trpák néven ismerjük a gömöri, honti, nógrádi szlovákok egy részét is. Sárosban néhány ukránul beszélő falu népe tirpacinak nevezi magát. A zempléni Alsómihályi szlovák lakossága szintén tirpák. Márkus 1943, Kniezsa 1955 I 524. Ujjhuzás. A vetélkedő játékok egyike. Egymással szemben álló két falusi legény jobb kezük középső ujjával az asztal felett összeakaszkodik s balkezüket, lábukat az asztalnak feszítve teljes erejükkel azon vannak, hogy egyik a másikat átrántsa a maga oldalára. Az и gyakran civakodássá fajul. Ujjat húz valakivel szólásunk a játék és a civakodás emlékét őrizte meg. Az и az Alpesektől a lappokig Európa nagy részén ismeretes, s a világlapok politikai karikatúráinak is ismert témája. A jáUjjhúzás. Bonn és Bajorország között. A Süddeutsche Zeitung karikatúrája 246