A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

Kálvin jellemének a legfőbb vonásai világosan állanak az egyes versszakokban. Száraz, de igaz mondások. Erő, kálvinista meggyőződés van benne. Örvendek, hogy a Bethlen kört kiemelted a dágványból. Ha odafent volnék, én is dobolnék mellette, ha mással nem: verseimmel. Egy pár, kedves, szép este emléke fűzi lelkemet ahhoz a puritán társasághoz. Fájdalom, a kálvinista Rómában ilyennek híre sincs! Az itt tartott protestáns estélyek (a Dóczyban) hidegebbek, unalmasabbak az én lírai verseimnél. Hát a harmadik Bokréta karácsonyra szorul ? S Szabolcska-előszó kell hozzá ? Hm, haj!.. . Nekem különben mindegy: akkor állok a gátra, mikor ti kiáltatok. Annyi versem hever itt ismeretlen, hogy nem volna kár egy külön kötetet is kiadnom belőle. Eletem külsőképpen egyhangú; belsőképpen igen mozgalmas. Szép piros arcú kis lány emlékkönyvébe írogatok emléksorokat. Ilyenformán: Piros az orcád, mint a lángoló tűz; Kis szívedben is nagy tűz van talán ? Igen! hisz hallom félrevert harangját Szíved dobogásának, kis leány! Kigyúlt kedvednek tündér palotája, Haragos pírja lángol képeden; Szemed patakja gyönggyel oltogatja — S még nem tudod, hogy ez: a Szerelem. Stb. Ez a kis lány azért érdekes, mert Szendrey Ilonkának hívják. Szendrey volt a Petőfi szerelme, Ilonka volt, hajh, az én egy szerelmem. Mintha ennek a kettőnek emléke hajnallanék reám erről az együgyű piros libáról. Sinka bátyámék(náí) ismerkedtem vele meg egy este. A tanítványaim, tudod, hogy hívnak ? Hahaj! Pegazus! Szeretnek, én is szeretem őket. Nem is olyan rossz tanárnak lenni, kivált, ha az embernek hat órája van hetenként. Igaz, hogy a többit elöli a könyvtár. Hejh! hát szeptembertől kezdve vájjon hol nézem a csillagos eget ? Gyulai Pált üdvözöltem, mint hajdani tanítványa, verssel. Az öreg egy kis kötet költeményével köszönte meg, amit maga dedikált szemérmes személyemnek, íme, így válik az ember lassan akadémikussá! Karácsonyra doktor leszel ? Én nem. Talán sohasem. Elhatároztam, hogy most tavasszal tanulok. S írom Sámsont és a többit — ez az igazság. Debrecen, 1906. február 27. este, Oláh Gábor 19 Kedves Bandi! Nagyon köszönöm szívességedet. Pósa bácsinak megírtam már régen válaszomat a megjegyzésekre. Nem igen fogadtam el közülök egyet sem. Megokoltam, miért. Hanem újra útra bocsátottam hat verset; válogassatok azok közül. Szeretném, ha most is elballagnál az öreghez, szivarra gyújtanátok s megbeszélnétek a dolgot. Azután te megint megírnád összefoglalva az öreg véleményét. Különösen azért szeretném, ha szeptemberig-októberig megjelenne vagy öt-hat versem, hogy a kötetem megjelenésekor az Uj Idők előtt se volna vadidegen a nevem, mivoltom. Lehetne ám 3—4 versemet is (rövidebbeket!) egy bokrétába fűzve közölni. Mint ahogy Pósa Lajos szokta a — magáéit. 604