A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

17 Kedves Bandi! Olyan régen hallottam hírt rólad, hogy igazán nem tudom: hogy vagy ? Csak nincs valami bajod ? Én, az igazat megvallva, inkább azt gondolom, hogy valamiért megorrontottál és azért nem háborgatsz ? Nos — nem igaz ? Akár így, akár úgy, írj valami örvendetest, b... on ki Pataki! Különösen a Harmadik Bokrétáról szeretnék már valamit tudni. Egy időben igen lelkesült és tényekkel tényező levelet írtál; azt gondoltam, már rendben minden. Hanem utána ugyancsak elhallgattál, mint az úri gyerek, mikor társaságban szellent egyet. Talán nem sikerült a dolog ? — Akkor én előre ittam a medve bőrére, mert Debrecenben már sokan tudják, hogy harmadik könyvünket Singer adja ki. Az ilyennel dicsekszik az ember, még ha Oláh Gábornak hívják is. Mivel pedig kétlem, hogy még ezekre a sorokra sem ragadnál pennát — hozzáakasztok az eddig valókhoz valamit. Ez az: Békéssy Ilonka március 4-én melodrámát szaval a protestáns estélyen. Ugyan, öreg dalárom, nem jönnél hozzánk meghallgatni ? Mi ? Első — tizenhanyadik szerelmedet ? Ne írtad légyen hiába róla azokat a költeményeket! Engem azonban csak a harmadik Bokréta hánytorgat. Valami 45 verset már kiválogattam, hogy belőle húszat koszorúba, azaz bokrétába kössek. Ha véletlenül — ne adja Isten! — nem sikerülne a Singerék megfogása, mit tegyek mást? próbálok ezzel a 45 egynehány versemmel egyéni szerencsét. Magyarul: elküldöm Gaal Mojzeshez, adassa ki, ha tudja a Franklinnal. Ezt azért is írom meg ilyen őszintén, hogy észbe kapjatok és nyélbe üssétek az együttes, ötös könyvet. Komolyan írom: szégyelleném is, ha 1902—1904 után nem 1906 következnék! Sámsonnal lassan-lassan haladok. Most zörgetem a 9-ik éneket. Tízre szántam. Ha jól be tudom fejezni: Sámson-ünnepet ülünk! Mert ez lesz az első költeményem, amivel magam is orcapirulás nélkül, sőt néminemű büszkeséggel állok ki a világ, no, vagy az ország elé. Akármi lesz is a sorsa, szentül meg vagyok győződve, hogy ez az egy munkám nem hagyja kialudni nevemet. Én pedig, tudhatod azért élek, hogy ne haljak meg. Szeretném, ha te is írnál valami nagy dologról. Legyen bár az jogi szigorlat, vagy 3 felvonásos színjáték. — Mit csinál Lengyel? Hát a huncut kis Juhász Gyula? Dolgozik? Eszik? B....k? Hát — Uram bocsáss meg a közelségért, mellyel ezt a nevet ama ronda szó után írom! — hát Schmidt Erzsi? Virul-e vagy hervadozik ? Te! vagy húsvétkor vagy pünköstkor felmegyek hozzátok! Felén! Kenyeres pajtásod Oláh Gábor Debrecen, 1906. febr. 21. (A levél borítékja hiányzik.) 602