A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

14 Kedves kis Juhász Gyula! Légy szíves, öreg, rögtön postára tenni azt a levelemet, amelyet ez év nyarán írtam ama nagy munkámról, tervezetéről — hozzád. 21 Szorgos szükségem van most a benne írottakra. Tudod, vakáció van, ilyenkor telített képzeletem telijét kiöntöm, rámszállnak a kettős tüzes nyelvek, szóval: írnom kell, muszáj. Ha tar­tod valamire azt a „korszakos" levelemet (te mondád!) azután visszaküldöm. Csak most nagyon kell! Küldd bélyeg nekül. A drámám kellemesen megbukott. Kétszer játszották — üres színház előtt. Nos, ifjú! Most jósolj, ha mersz! Lesz-e belőlem magyar Hauptmann, vagy sem ? Gyök Bandi! hát te mért nem szólsz amaz eset óta ? (Jó, hogy haza nem jöt­tél!) De most, karácsonykor, szeretném, ha mind az öten összejönnénk — Kar utcán! Hallj csodát: Tar Mihály kibékült családjával! 22 Erre már érdemes haza­jönnöd! Sokat beszéltem az öregnek katona dolgaidról. Nevette. — Gyulát is várom, Jóskát is. Üdv! — Csobán mikor küldi már az oklevelemet ? ? ? Szervusztok! Gábriel (Debrecenben, 1905. december 16-án lebélyegzett postai levelezőlap: Címzése: Nemes Juhász Gyula és Gyökössy Endre író s tanárjelölt úrnak. Budapest. IV Királyi Pál utca 12. III. 12. — Diákotthon. — F. a. Oláh Gábor, Debrecen). 15 Kedves Bandi! Boldog új esztendőt kívánok mindannyiótoknak! Továbbá: beszéltél-e a nagy Bodorral, akinek nagyszerű verskötetét újra meg újra olvasom ? — Ha beszéltél, biztosan hallottál valamit a Viharmadarak­ról! 23 Ha nem beszéltél, beszélek én. T. i. Bodor ilyen címen szeretne kiadatni egy kötet verset, az új idők hajnallását zengő költeményekből. Nem a Bokrétával övetkezve, hanem a következőkkel: Pósa Lajossal, Ábrányi Emillel, Harsányi Kálmánnal, Gyökössy Endrével és Oláh Gáborral. Vele hatan volnánk. Mit gondolsz: bele lehetne államink? Maga a gondolat: szárnyat adni a rejtett, vajú­dó korhangulatnak — igen komoly, igen szép. Én állok elébe. Tudom, nemcsak Bodornak, nemcsak nekem, hanem jómagádnak is volna egy pár (5—6) belevaló riadód ? Felkérhetnéd Pósát meg Ábrányit, hogy hajoljanak hozzánk. Bodornak a neve úgyis hamarosan ismertté lesz, ha vannak még őszinte kritikusok Magyar­országon. Igazán mondom, gyönyörűszép egyik-másik verse! S maga az egész kötet oly kerek, hogy ebben a tekintetben mi is sokat tanulhatunk tőle. A másik, amit mondani akarok, még komolyabb dolog. A Harmadik Bokréta ügye! Madai Gyula azt vallotta most idehaza, hogy ő az öreg istennek sem tud 1906-ra összeszedni annyi jó verset, amennyi harmadik könyvünk ráeső ötödét 21 A szóbanforgó „korszakos" levelet Oláh 1905. július 25-én írta Juhász Gyulának. (L Péter László: Juhász Gyula és Oláh Gábor levelezése. Alföld, 1962. 2: 81—97.) 22 Édesapját szerepelteti az író Tar Mihály néven — nemcsak ebben a levelében. Tar Mi­hály válik címmel elbeszélése is jelent meg a Debr. Független Újság 1905 karácsonyi számában. A Szegény magyarok című későbbi regényében önmagát is Tar László néven szerepelteti. 23 A Viharmadarak címen tervezett antológia nem jelent meg. Érdekes volna azonban fel­kutatni: vajon nem az 1905-ös orosz forradalmi megmozgulás, s nem Gorkij Viharmadár-ja. sugall­ta a tervezett könyv címét, mely a „vajúdó korhangulatnak" akart szárnyat adni ? 600

Next

/
Oldalképek
Tartalom