A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

mint most, mikor nem akartam két lapnál többet írni s már gondolataim előlfutójai besereglettek négy egész mezőt. Berekesztem, majd máskor folytatom. Üdvözöl engedetlen bajtársad: öreg Oláh Gábor Debrecen, 1905. IV/3. (A boríték hiányzik.) 6 Kedves komám, Bandi! Holnap veszem ki a májusi fizetésem: írd meg hát hamar, jössz-e 7-ére Debrecenbe s mennyit küldjek cs. és k. katonai viteldíjul ? Mindenesetre jöjj, mert Madai, Gulyás is hazareppennek; s így a Bokréta, Büsü táján veszteglő Baja Müsü híján, összeverődik! Te! mulassunk egy tavaszit, sugárt! Sten ba! Üdvözöllek, mint az „Énekek éneké"-nek nagyszerű íróját! Ezt megcsináltad, Bandi, b... od a juhot! Nem hiába én hívtam fel figyelmedet a Bibliai énekek énekére. Jól van, komám! Én is abból a forrásból meregetek mostanság. Te sem írtál a rossz Ilonkáról ilyen keletien szép verset! Mindenfelé feltűnt. — Gyere haza! Várlak! Két karomba zárlak! De ha mégsem jönnél: hóttig bússá tönnél.. . Debrecen, 1905. május 2. Te! Május van! Május!! Öreg Oláh G. (Debrecenben, 1905. május 2-án lebélyegzett postai levelezőlap. Címzése: Nemes, nemzetes, vitézlő, nagy Gyökössy Endre költőnek, és két csillagos bakának. Szeged. 46-ik gyalogezred, önkénytesAbteilung). 7 Kedves Bandi! Az „Idegen földön" с köteted megjelenését nemhogy kárhoztatnám, hanem ezer örömmel várom! Ha van lelke, a többi is csak így gondolkozhatik. Nekem is küldj majd, meg a könyvtárunknak egy-egy (tisztelet) p(éldány)-t. (Hanem a 120 önkénytes közül, hallom, egy előfizetőd már elesett, mert meglőtte magát. Marad 119.) Enber vagy, hogy befejezted a színdarabodat! Ha csiszolsz rajta egyetmást, igazán értékes munka válik belőle. Különösen színpadon. — Magam is július elsején fejeztem be egyfelvonásos kis színművemet; a bpesti Thalia-társaságnak szántam. Nem tudom majd, lesz-e belőle valami. Azonkívül írom a családunk és a magam történetét, szép hegedűszóban. Legalább ha meghalok s nagy emberré vedlek, nyájas életrajzom írója egészen hiteles forrásmunkára támaszkodhatik. Közben-közben egy-egy kisebb verset is elpottyantok. S edzeni magamat Sámson tovább vitelére. Hej, Bandi, ha ezt be tudom fejezni, hatalmasat rúgok magamon! Attúlonkezdve én is pirulás nélkül viselhetem a költői nevezetet. Különben a jövő év tavaszára én is ki akarok bocsátani, ha Isten éltet, egy külön kis kötetet, jobb epikai munkáimból. Bakoss Tibor rajztanár már el is vitt három ilyen elbeszélő költeményemet (Bankó leánya, Nehéz idők, Gyulaffy László), hogy illusztrálja. Szép kis kötetet lehetne belőle kerekíteni, ha futná a pénz. Hej, csak keserves, hogy nincs az embernek kiadója! 594