A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Endre: Oláh Gábor levelei Gyökössy Endréhez

jóakaratúan, de őszintén megbírálják, átadják egymásnak újonnan szerzett esztétikai, irodalomtörténeti és poétikai ismereteiket, s igyekeznek az irodalmi életben, a sajtóban, egyletekben mennél többet forgolódni, szerepelni. Gyökössy ekkor vette át a Debreceni Főiskolai Lapok szerkesztését s főmunkatársnak Baja Mihályt vette maga mellé. Közös eszményük ekkor még mindnyájuknak a nemzeti szellemű és tárgyú költészet volt. Elvetették a Reviczky—Komjáthy-féle „kozmopolita költészetet," s vissza akartak térni a nemzeti klasszicizmushoz, főleg Aranyhoz. Azt vallották, hogy nevesebb kortársaik meghamisították, felhígították a magyar líra tiszta forrásait. Oláhék viszont a már korszerűtlen, kurucos, kesergő hangon szólaltak meg,s a szociális problémákat észre sem vették. A millennium délibábos káprázata még ott trónolt a Monarchia egyik tagállama, a rengeteg nemzeti és társadalmi nyavalyától válságos Magyarország fölött. A bokrétások is az „átkos Monarchiában" látták a magyar nemzet bajainak legfőbb, sőt egyetlen kórokozóját, s tajtékzóan Habsburg-ellenesek voltak, anélkül, hogy mélyebb társadalmi összefüggéseket megláttak volna. A Bokréta-beli társak barátsága Oláh egyetemi évei alatt tovább edződött. Olykor kisebb-nagyobb, költői rivalizálásból, féltékenységből, irigységből keletkezett viszályok felhőzték. A karácsonyi, húsvéti és a nyári vakációban személyesen is találkoztak, máskor szorgalmasan leveleztek egymással. 1901 őszén Gulyás József is Pestre került bölcsésznek, majd egy évvel később Madai Gyula követi őket ezen a pályán. 1902 húsvétjára jelenik meg antológiájuk, a Bokréta első könyve, saját kiadásukban, előfizetéses alapon. A Bokrétával foglalkozó különféle kritikák és ismertetések elmélyítették a költőtársak közt addig is meglevő, de inkább lappangó ellentéteket. A kritikák egyrésze ugyanis, Oláh Gábor vitathatatlan elsőbbsége mellett, főleg Madai gondolatiságát, Gulyás szenvedélyességét emelte ki; más recenziók Gyökössy kurucosságát, kálvinista puritánságát, pattogó ritmusait dicsérték. Baját általában a szokványos népdal-utánzat egyszerű énekeseként aposztrofálták.

3 * * * Oláh Gábor 1904-ben befejezte egyetemi tanulmányait s hazatért Debrecenbe. Szeptemberben elfoglalta — Bodor Aladár utódjaként — kollégiumi könyvtártiszti állását. Bokréta-beli társai ekkorára már mind kiröpültek Debrecenből. Gulyás és Madai Pesten folytatták bölcsészeti tanulmányaikat, s aktívan működtek közre a különféle ifjúsági mozgalmakban (Egyetemi Kör, Bethlen Gábor Kör). Baja Mihály is lerakta a vizsgákat s vidéken segédlelkészkedett, Gyökössy pedig Szegeden egyéves önkéntesként szolgálta a „legfőbb hadurat," I. Ferenc József császár-királyt. A Debrecenbe szakadt Oláh kitartóan írja leveleit Pestre került társainak, elsősorban Gyökössynek, aki ugyanabban a körben mozgott, amelyet ő nemrég ott hagyott, s még szomjasabban lesi-várja barátai tudósításait az egyetemi életről, az ifjúság mozgalmairól, s az irodalomban elért apróbb sikereikről. Minden momentum érdekli, amit Gyökössy s a többiek révén megtudhat. Ugyanakkor ő is beszámol írói terveiről (a Sámson és a Korunk hőse című verses regények, a Petőfi képzelete című nagyszabású filológiai tanulmány keletkezéséről), első színműve premierjéről (Lilla), egyéb sikereiről (pályadíjat nyer, meghívott színikritikusa lesz a Debreceni Független Újságnak). Érdekes képet rajzol a helyi 3 Oláh Gábor egyetemi éveit részletesen tárgyalja a szerző: „Oláh Gábor a pesti egyetemen 1900—1904" címen, a Studia Litteraria VI. évf. 45—77. megjelent dolgozata.) Kossuth Lajos Tudományegyetem Magyar Irodalomtörténeti Intézetének Közleménye; 1968.) 586