A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

A Nagytemplomnál utolért az este. . . A Nagyerdőről futó szél suhant be a lelkemben zsongtak lágyan, mélyen Hazavágyó, halk melódiák.

163 A bemutatott törekvések, újmódi-versek természetesen nem jelentik azt, hogy a ,,dal"-költészet most már teljesen kiszorult a folyóiratból, s az ifjúság érdeklődéséből. Az 52. évfolyamban pl. Ballay Gyula Szőke kislány szép szerelme címmel közöl két dalt.

164 Pánczél Jenő pedig Minden este. . . ! kezdettel szinte azonnal énekelhető sorokat ír.

165 Az 53. évfolyamban pedig László Sándor ad közre három régi ízlésű költeményt.

166 De hogy a ,,dal" kezd kimenni a divatból, ezt maguk az ifjak is észreveszik. Nógrádi-Papp Gyula pl. így ír Régi nóták с versében: Azok a jó régi nóták, Régi szép dalok, Amelyeken lelkem sokszor Úgy elandalog, Hogy elmúlnak lassan-lassan, Hogy kimennek a szokásból! Nagyon régen nem hallom már: „Kidűlt a fa mandulástól."

167 S így folytatja tovább még három versszakon keresztül, mindegyiknek a végén refrénként egy-egy „régi" népdalsorral. Ritkulnak az alkalmi, ünnepi ódák is. Tassy Csaba Magyar március с verse már kiábrándultan beszél az egynapos lelkesedésről, ami után minden marad a régiben.

168 * * * A „modernek," a „Nyugat"-osok, az Ady hatása azonban nemcsak így közvetlenül, a versek terén, a „költők" szívében, agyában jelentkezik, de a folyóirat egész területén megmutatkozik. Mondhatnánk: döntően átalakítja az ifjúság gondolkodását. A próza pl. ha nem is lesz sokkal színvonalasabb, de érzékenyebbé válik a kor jelenségeivel szemben. Az elbeszélés terén ugyan még mindig kísért az anekdota, de a versekkel párhuzamosan, a prózai történetek is egyre komolyabbak lesznek, valódi és korszerű problémákat pendítenek meg. Karácsony Sándor pl. már említett dialógusán kívül Es mégis mozog a föld címmel ír elbeszélést arról, hogy a föld kicsúszik a magyar birtokosok kezéből, és idegenek, itt egy „oláh ember, akiről azt sugdossák, hogy valami romániai bank áll a háta mögött," — kezébe kerül.

169 Molnár Ernő Éhes emberek с írásában a parasztok földéhségét mutatja be, akik összefogva kiárverezik a gróf földjéről az úri vásárlókat, 163 LV. 6. 164 LH. 5—6. 39. 165 LH. 11—12. 93. 166 7—8. 13—14. 167 LIV. 4—5. 14. 168 LIH. 9—10. 16. 169 LI. 11. 104—106. 574