A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében
kor fiatalságának reménytelenségét, kiábrándultságát. írásában két diákot mutat be az érettségi bankett estéjén, akik a bankett helyett otthon darvadozva az életből való kiábrándultságukról beszélgetnek, s egyikük éppenséggel főbe akarja lőni magát, mert — mint mondja: „Nem tudok bízni az élet komolyságában, és nem hiszem, hogy célja volna. — A jövő sivár, és visszarettent. A jelen nem ád hitet és kedvet. . . — Látod, ezt felejtett el az iskola adni: támasztékot. . . Megijesztett az élet megmutatásával és nem adott hitet. . . hitet elfelejtett adni . . . erőt . . . kedvet . . ," 153 Két évvel kévőbb Komlós Aladár Tüntetés c. szonettjében pedig ezt írja: . . . nincs se hit, se cél az én szívemben, О szkeptikus, szegény, szegény szívem. . . 154 Más okok mellett ilyesmi is szerepet játszhatott abban, hogy a kollégiumi ifjúság körében, de másutt is, elég gyakori ekkoriban az öngyilkosság. 1899. április 13-án Szabó István 3. éves joghallgató „meghalt a kórtól, melyet egy revolver golyó okozott". 1902. jan. 8-án Göndör Gábor 3. éves joghallgató végzett magával. 1904. okt. 17-én Lukács József első éves joghallgató lett öngyilkos. 1908-ban a lap kolozsvári munkatársa, Diemár Emil „vetett véget önkezével ifjúi életének". Ugyanez évben Kun Károly 2. éves th. is egy revolverlövéssel tett pontot „eltévesztett fiatal élet"-ére. — A kérdés időszerűségét mutatja az is, hogy az 1910—11-i (53.) évfolyamban Darvas János szerkesztő külön elmefuttatást szentel neki Gyávaság az öngyilkosság? címmel, meglehetős könnyed hangnemben foglalkozva a témával. 155 Ezek a körülmények nyilván jelentős hatással voltak arra, hogy a fiatal modern debreceni poéták erős visszhangozóivá váltak Ady halálköltészetének.De volt itt még más is. Az, hogy a halál Adynál, akárcsak az egész kor művészetében, valami megszépített, „átesztétizált" formában öltött testet. Az élettel szembefordulók, menekülők képzeletükkel, melyre a szecesszió mindent dekoratívvá alakító ízlése is hatott, széppé, vonzóvá álmodták ezt a végső menedéket. A legjobb példa talán Böcklin Holtak szigete с közismert képe. „Nemcsak az élet riadalmai taszítottak már az elmúlás felé: a pusztulásnak önmagában is igézete volt: mágnesként vonzott. Nemcsak az életre mondott nemet jelentette itt már a halál: igent sürgetett, mint magánvaló is. Varázsa, szépsége, mámora volt" 156 Ebben a formában mutatkozik a DFL költőiben is. Nekem szebb vagy Az angyaloknál, Szeretnélek, Bár sírba dobnál. Ha megölsz, én akkor is áldlak, Mert én szeretlek, Mert te a megváltó Halál vagy! — énekli 1908-ban Szabó István 2. é. th., a későbbi Szombati 157 , s pár lappal odébb szinte megismétli vallomását: 153 LII. 11—12. 92—93. 1. Karácsony Sándor azonos a későbbi íróval, a debreceni egyetem pedagógia-tanárával. 154 LIV. 6—7. 91. 155 LIII. 1—3. 22. 156 Király István i. m. 426. 157 L. 12. 117. 572
