A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

Hogy Szombati és társai fellépése nem volt gyökértelen és hatástalan, azt az is igazolja, hogy a következő évre is egy az ő soraikból való, hasonló ízlésű „költőt" bíz meg az ifjúság a szerkesztéssel, Györék Józsefet. Az új szerkesztő beköszöntő cikkében már a modernek győzelméről beszél. Szerinte „a modern magyar kultúra már diadalra jött". „A lavina megindult. Útját többé senki sem állhatja." Az új kultúra, ,,meg fogja termékenyíteni a sovány és meddő magyar ugart "

ш (Т. В.) О tovább folytatja a modernek szóhoz juttatását. Nagy Ferenc teológusnak az 53. évfolyamban megjelent versei a formai sajátságokon kívül főleg Ady falu-verseinek hatását tükröztetik. A Karácsonykor c. költeménye pl. azt hangoztatja, hogy költője hazamegy a faluba „megtisztulni, (Újra élni)". De Adyt visszhangozzák az ismétlések is: Hazamegyek. A falumba Hazamegyek, Oh, én bolond, bús, nagy gyerek, A falumba hazamegyek. A Betegen c. vers ugyancsak a falusi otthon pihentető erejét idézi. Refrénje: „Be jó itthon megpihenni"

145 A Tanító bácsi c. versben szintén „csönd-faluba" kívánkozik a költő, „Panorámás, kies, gyógyfűves tájra, " mert: „Vér-tandíjom is maholnap elfogy".

146 Nagy Ferenc falujában az Adyé mellett mintha még érződnék valami a Szabolcska idilli falujából is, Szigethy Ferenc viszont az Alszik a falum с versében már az alvó, mozdulatlan, tespedő faluról ír: Csukott ajtók, zárt ablakok, Ó-század illatú szobák, A nap mikor virrad meg ott ?

147 Kerekes György Csöndes szólású versek címen közreadott négy költeménye

148 szintén Adyt visszhangozza. Mikor legigásabb volt a járom, Mikor roskadni készült a hátam: Én csak szerettem, szerettem bátran. (Én a hívásra hallgatok) Hogy is mondja Ady: „Mikor elhagytak, mikor a lelkem roskadozva vittem" . . . ? A Valami régi panaszos emlék meg mintha a Sírni, sírni, sírni parafrázisa lenne. S végül a Bíbor teremben nagy lila lángok, És mi sápadtan középütt állunk, Ruhánk fekete, szívünk szomorú. . . — a Lédával a bálban-t juttatja eszünkbe. 144 LIII. 4—6. 145 Mindkettő: LIII. 1—3 és 7. 146 LIII. 4—6. és 8. 147 LIII. 9—10. 22—23. 148 LIII. 7—8. 8—9. Kerekes György azonos azzal a Borsy Kerekes Györggyel, aki az I. világháború után Baltazár Dezső Egyetértés c. liberális lapjánál működött, aztán az Egyesült Államokba kivándorolva, ott magas egyházi tisztséget ért el. Mint amerikai lelkész egy ideig társtulajdonosa volt a Debreceni Független Újságnak is. 570