A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

ahova belépek elhallgat a nóta, szerető szemekbe könny szökik előttem, kacagó ajaknak elhal vidám hangja. Ahova belépek szomorúság támad. . . Én vagyok a végzet."

112 Mintha a Lédával a bálban parafrázisát hallanánk. Az idők változását, de az ifjúság rugalmasságát, liberalizmusát is mutatják a Zoltán István verseskönyvét beharangozó, majd a megjelent kötetet ismertető cikkek is (Sz-ó), valószínűleg Szabó István, és M. G. (Marjay Géza ?) tollából az évfolyam utolsó számaiban. „Eleven, kissé bizarr, de mindig értékes és egészséges verseket ír" — hangoztatja (Sz-ó).

11:i M. G. már tartózkodóbb, de ő is kénytelen elismerni, hogy „Az új romantika kábítóan fűszeres levegője meglegyintette az őskollégium kisded Parnasszusának lombjait is. Űj hangok, újaknak tetsző érzések és gondolatok rezegnek a levegőben."

114 Az ifjúság ízlésének ingadozását, állásfoglalásának bizonytalan voltát tükrözi viszont a következő évfolyam 5. számában megjelent híradás, mely Ábrányi Emil Csokonai korbeli felolvasásáról szólva megjegyzi, hogy „A tiszta, mocsoktalan eszmei világ ragyog felénk ezekből a költeményekből, éles ellentétben a jó, az ép ízlést rontó Adyzmussal".

115 Nem csodálkozunk azonban e megállapításon, ha tudjuk, hogy az évfolyam szerkesztője Fejes Gábor. Az ő felfogását már ismerjük. Viszont a 14. szám jelentése szerint a MIÖT 1909. máj. 8-i ülésén „Az újabb magyar lyra aesthetikai szempontból" címmel tűz ki pályázatot, ami ha állásfoglalást nem is, de az érdeklődés folytonosságát mutatja. A változást azonban legjobban egy verseskönyv megjelenése jelzi, melyet három kollégiumi diák: Nagy Ferenc, Simonka György és Szombati Szabó István adott ki Szomorúfűzek alján címmel 1909 elején. Az utóbbi név azonos az előbbi „szerkesztő-társ", Szabó István s a később e néven jelentőssé vált költő nevével. Szabó első költői sikerét a Kollégiumban még 1. é. th. korában aratta, amikor a Bulyovszky-pályázatot hatvan darab lírai költeménnyel nyerte meg, megszerezve a bíráló bizottság — Gulyás István, Csűrös Ferenc, Kulcsár Endre, neves gimnáziumi tanárok —- „rendkívüli elismerését" is. 1908-ban Pirkadatkor címmel önálló kötetet adott ki. 1909 őszén pedig a Csokonai Kör pályázatán nyeri el a debreceni kaszinó 12, illetve 10 aranyas első és második díját Profeszszor Hatvani István és Mihály deák legációba megy c. költeményeivel.

11 r> De ő az a Szabó István is, aki az Egy kis fotográfia c. támadó cikket írja a modernek ellen s Bíró Zoltán előadása után is ellenük foglal állást. Az új „hármaskönyv" azonban az eddigiektől elütő arcú költőt állít elénk. Az 51. évfolyam ideje a szétszórt jelekből követhetően is a pálfordulás éve volt számára: versei egyre erősebb Ady-hatást mutattak, s az új irodalomra vonatkozó ítélete is enyhült. Az új kötet azonban mindenre feltette a koronát. Az 51. évf. 15—16. számában megjelent névtelen ismertetés (a felfogásból és stílusról ítélve Fejes Gábor tollából) szerint mind a három szerző elfordult a régi ízléstől, elsősorban Szabó István: . . . „nagy kár, hogy félre ismerve tehetségét, beállának az Ady Endre katonái közé, akik beteges, túlérzékeny lélekkel, beteges, lázas hangon énekelnek olyan dolgokról, ami ellentétben áll fiatalságukkal, idealizmusukkal, ellentétben hangoztatni szeretetett énjökkel." Különösen áll ez Sz. Szabó Istvánra, aki bár másodszor bocsátja költeményeit nyilvánosságra (Pirkadatkor) mégis szárnypróbálgatást végez ebben a kötetben: az új irány égi112 L. 11. 109. 113 L. 12. 120—121. 114 L. 13. 134—135. 115 LI. 5. 63. Idevonatkozólag 1. még Kardos Pál i. m. 6—7. 116 LII. 9—10. 75—76 és 11—12. 87—89. 560