A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

sek с. kötete nyomán kibontakozó harc hatására, s ettől kezdve nem is nyugszik el a lap megszűntéig. Az első igazi Ady-versek hatását legjobban Bölöni György szavai tükrözik: „A pesti kávéházi asztaloknál kézről-kézre jár a vasárnapi szám, és a versek felől írók, újságírók között hangosak a vitatkozások. Elzárkózás, eleve visszautasítás fogadja Ady mind bővebben és szabadabban ömlő verseit, és gya­kori a bősz felháborodás is." 87 Ugyancsak ő írja az Új versek fogadtatásáról: „Ady nevétől hangos ha még nem is az ország, de írói körökben, szerkesztőségekben fe­lőle folyik a vita, róla beszélnek a modernebb irodalom olvasói. Magyarországon nagyobb feltűnést író és könyv még nem okozott." 88 Hasonló jelenségekről tu­dósít Ady Lajos is említett művében. 89 Láttuk már, hogy Debrecen szemét nem kerülte el Ady. Ezt a már említet­tek mellett Oláh Gábornak egy kései emlékezése is bizonyítja: „Már a Szerda c. folyóiratban megjelent özvegy legények táncát is ugyancsak szétszedték a tudós akadémiai és gimnáziumi tanárok: mint könyvtártiszt hallottam egyik kedves tanárom kétségbeesett kifakadását: „Jaj, hogy ez az Ady (így mondta: Ady) micsoda verseket nem ír! Azt mondja itt: „Ereztem az Isten szagot". .. 90 Nahát! Ez megbolondult". 91 Az Ady körül felviharzó szenvedélyek távoli, de nem jelentéktelen hullámai csapnak fel a DFL. 50. évfolyamában. Már a 49. évfolyam 1. számában 92 Szu­nyogh Barna búsongó hangú verset ír Istenek alkonya címen a „pogánymeresz lantoshad" ellen, mely az istenek trónját is megostromolja: És ostromolja hévvel, egyre jobban, Amíg az eszme sorvad, — végsőt lobban, A trón inog, s a semmiségbe vész el. Érdekes viszont, hogy a vers formája szonett, az a forma, amelyet az elcsé­pelt dalformával szemben a modernek kapnak fel, s amely a maradiak egyik fő támadási pontja lesz. Az első támadások legbuzgóbb harcosa Fejes Gábor 2. éves joghallgató, „szerkesztő-társ", aki mindjárt a 2. számban 93 lendületes verset ír Modern irányban címmel, s miután bevezetőben gúnyos célzásokat tesz a „modern fiúk" stílusára, így folytatja: Modern irányban .. . Rég letűnt már Petőfi, Arany „ős"-kora. Ne szálljon e szép új irányra Az ósdi múltnak szénpora. Modern irányban! Csak előre! Adom én is a biztatást. Ah! de bocsánat, nem fojthatok El egy ezüstszín kacagást. 87 Bölöni György: Az igazi Ady. (Magvető, Bp. 1955) 55. 88 I. m. 58. 89. 114—115. 90 Az idézet nem az Özvegy legények táncából, hanem A Sion-hegy alatt с versből van. 91 Az Özvegy legények tánca 1906. okt. 3-án jelent meg a Szerda с folyóiratban. 92 9. 93 25. 555

Next

/
Oldalképek
Tartalom