A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében
sek с. kötete nyomán kibontakozó harc hatására, s ettől kezdve nem is nyugszik el a lap megszűntéig. Az első igazi Ady-versek hatását legjobban Bölöni György szavai tükrözik: „A pesti kávéházi asztaloknál kézről-kézre jár a vasárnapi szám, és a versek felől írók, újságírók között hangosak a vitatkozások. Elzárkózás, eleve visszautasítás fogadja Ady mind bővebben és szabadabban ömlő verseit, és gyakori a bősz felháborodás is." 87 Ugyancsak ő írja az Új versek fogadtatásáról: „Ady nevétől hangos ha még nem is az ország, de írói körökben, szerkesztőségekben felőle folyik a vita, róla beszélnek a modernebb irodalom olvasói. Magyarországon nagyobb feltűnést író és könyv még nem okozott." 88 Hasonló jelenségekről tudósít Ady Lajos is említett művében. 89 Láttuk már, hogy Debrecen szemét nem kerülte el Ady. Ezt a már említettek mellett Oláh Gábornak egy kései emlékezése is bizonyítja: „Már a Szerda c. folyóiratban megjelent özvegy legények táncát is ugyancsak szétszedték a tudós akadémiai és gimnáziumi tanárok: mint könyvtártiszt hallottam egyik kedves tanárom kétségbeesett kifakadását: „Jaj, hogy ez az Ady (így mondta: Ady) micsoda verseket nem ír! Azt mondja itt: „Ereztem az Isten szagot". .. 90 Nahát! Ez megbolondult". 91 Az Ady körül felviharzó szenvedélyek távoli, de nem jelentéktelen hullámai csapnak fel a DFL. 50. évfolyamában. Már a 49. évfolyam 1. számában 92 Szunyogh Barna búsongó hangú verset ír Istenek alkonya címen a „pogánymeresz lantoshad" ellen, mely az istenek trónját is megostromolja: És ostromolja hévvel, egyre jobban, Amíg az eszme sorvad, — végsőt lobban, A trón inog, s a semmiségbe vész el. Érdekes viszont, hogy a vers formája szonett, az a forma, amelyet az elcsépelt dalformával szemben a modernek kapnak fel, s amely a maradiak egyik fő támadási pontja lesz. Az első támadások legbuzgóbb harcosa Fejes Gábor 2. éves joghallgató, „szerkesztő-társ", aki mindjárt a 2. számban 93 lendületes verset ír Modern irányban címmel, s miután bevezetőben gúnyos célzásokat tesz a „modern fiúk" stílusára, így folytatja: Modern irányban .. . Rég letűnt már Petőfi, Arany „ős"-kora. Ne szálljon e szép új irányra Az ósdi múltnak szénpora. Modern irányban! Csak előre! Adom én is a biztatást. Ah! de bocsánat, nem fojthatok El egy ezüstszín kacagást. 87 Bölöni György: Az igazi Ady. (Magvető, Bp. 1955) 55. 88 I. m. 58. 89. 114—115. 90 Az idézet nem az Özvegy legények táncából, hanem A Sion-hegy alatt с versből van. 91 Az Özvegy legények tánca 1906. okt. 3-án jelent meg a Szerda с folyóiratban. 92 9. 93 25. 555