A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

Ha megemlítjük még azt is, hogy tudtunkkal költőnk írja az újabb időkben az első szonetteket is Debrecenben (E néhány dalban.. . s Rád emlékezem)

69

, s ha tudjuk, hogy ez a versforma valóságos botránykő lesz a dalformákra esküvő maradiak szemében, nagyjából lemérhetjük Adynak a költészet terén elért eredményeit. Ady öntudatos, elkülönülő magatartására vall az is, hogy bár az egész 41. évf.-on át a lap főmunkatársa marad, s részt vesz az ifjúsági köz- sőt sportéletben is,

70 nem vesz részt a Főiskola szokásos pályázatain. Bár könnyed és kitűnő verselő, s pénznek is szűkében van, nem ereszkedik le az alkalmi ódák szintjére. Egy pályaművéről tudunk, arról a bizonyos „humoreszk"-ről, melyet mint díjnyertes müvet a MIÖT 1898. dec. 14-i Csokonai ünnepélyén olvasott fel. Kár, hogy az írásnak nyoma veszett. A humort szinte teljesen nélkülöző Ady-műnek érdekes kiegészítője lenne. így csak egy kis tréfás prózai írását ismerjük, az évfolyam 6. számában (82. 1.) Egyről-másról címmel megjelent apróságokat. * * * Ady debreceni előrelépését akkor értékeljük a maga valójában, ha a DFLban körülötte és utána mutatkozó írói megnyilatkozásokat is figyelembe veszszük. A szépirodalmi környezetet már láttuk. Szerkesztő- és írótársai az egyetlen Takács Endre 1. éves joghallgató kivételével szintén a maradiságot képviselik. A nevezetes Himfy-bírálat után pár lappal a „Vegyes hírek" с rovat pl. azt adja az olvasók tudtára, hogy a Himfy dalairól, szemben Ady Endre felfogásával, „a következő számban felelős szerkesztőnk fog —- egy tanulmányt közölni.

71 A felelős szerkesztő, a már említett Sipos Béla 3. éves joghallgató, a következő számban megjelent „ellenbírálat"-ában ilyeneket mond: „Nézze meg minden magyar ember Bérezik Árpád új színdarabját, igaz gyönyörűséget talál benne!" „Magyar darab" — hangsúlyozza mindjárt elöljáróban,, mintha Ady nemzeti ellenes kifogásait akarná elsősorban elutasítani. Á továbbiakban is magyarságát mondja a mű legfőbb értékének, mint amire nagy szükség van „a sok idegen szellemi termék, idegen alkotás" közepette. De ezen felül, „irodalmi becsűnek" is mondja a darabot, melynek nyelve is „zamatosán magyar". A Himfy tehát szerinte hatásos, jó darab, melyre szerzője „örökre büszke lehet". Sipos tehát kivétel nélkül ellenkező előjelű megállapításokkal tölti ki az Ady által felvázolt rovatokat. Itt, ennél a kis összecsapásnál kezdődik az a kettősség, mely később az új és régi irodalom, ízlés hívei között bonatkozik ki a lap hasábjain. Ady szereplése tehát ennyiben is vízválasztónak tekinthető. A döntő csatározásokig, a nagy fordulatig azonban még évek telnek el. Igaz ugyan, hogy a 42. évf. 1. számában

72 az Ady által megbírált Micihez с költemény ateista szerzője, Takács Endre dialógust ír Idealizmus és materializmus a szépirodalomban címmel, melyben „Zola, Bourget, Feuillet, Maupassant, Tolsztoj vagy Sudermann Echegaray, Sardou, Ibsen" munkásságára hivatkozva a materialista irányt erkölcsnemesítőnek mondja, s határozottan az új irodalom mellett foglal állást: „Amaz szép, de hideg. Ez talán nem oly szép, de él" —, szava azonban visszhangtalan hangzik el. Az Ady utáni esztendők, a 900-as évek elejének évfolyamai69 DFL. LI. 2. 18. 1. s Debreceni Hírlap. 1899. ápr. 12. 70 A XLI. 5. számában (59—60. 1.) cikket ír a budapesti Egyetemi Kör ellen, s ugyané számban egy hír közli, hogy a főiskola 12 fővel megalakult „footbalF'-csapatában Adi (sic) Endre 3. é. jh. is szerepe]. (73.). 71 XLI. 6. 84. 72 15—16. 551