A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

A fenti mondatokban Ady mintha a „kozmopolita költészet" még mindig időszerű kérdésében is állást foglalna, de legfontosabb szempontja továbbra is az élet és igazság. Ennek jegyében emeli ki pl. 1899. márc. 22-én megjelent

61 kritikájában Géczy István Sárdiház c. darabját: „A népszínműíró Géczy felhagyott a primadonnákért létező népszínművekkel, s írt egy igazi drámát, melyben nincsenek nóta-betétek, de van élet, igazság és megrázó tragikum".

62 Említsük meg még az 1899. április 19-én írt Secesszio с cikkét, s előttünk lesz a csúcs, melyre Ady debreceni útja ,,de profundis" felvezetett. A kis írásban a szecessziónak nem a művészeti oldalát emeli ki, hanem sokkal mélyebbre nyúl. Az „egyéniség szabadulási törekvését" ismeri fel benne, az újért folyó forradalom egyik formáját, s ezért áll mellé: „Az én szecesszióm a haladás harca a vaskalap ellen". Már Kardos László rámutatott tanulmányában Debrecen jelentőségére Ady életében.

63 Az imént elmondottak talán még jobban kiemelik ezt a jelentőséget. Ady számára a második debreceni tartózkodás volt az, ami Petőfinek az 1845—46-i dunavecsei tél, a Felhők és a Hóhér kötele által jelzett meghasonlás ideje, melynek keserű füstöt árasztó üszkéből főnikszként szárnyalt fel a forradalmi költő. Adyban is valami ilyesféle játszódott le Debrecenben. Akik Ady későbbi fejlődési fázisait is jól ismerik, tudják, hogy ez a megállapítás elsősorban az újságíró, politikus, kritikus Adyra vonatkozik. Ez az Ady mindig előtte járt a költőnek. Az eszméket, elveket mindig a prózaíró érlelte ki a versíró számára.

64 De azért a költő Ady is hozott valami újat Debrecenbe. A DFL-ban, de a többi Debrecenben megjelent versei is két hangon szólnak. Az egyik itt is a szomorít, csalódott ifjú hangja, a másik a vidám, szellemes újságíróé. Először és eleinte csak az egyik hang bugása hallatszik. Ezek a versek határozottan a zilahi csalódásra utalnak. Az első DFL-ban megjelent költemény pl. már címében is erről beszél Elmúlt.

65 De a vers szenvedélyének hevével, kifejezéseinek vajdajánosi erejével (Aztán . . . jöhet — mit bánom én ? — /A kárhozatnak égő pokla / Nincs kárhozat, mely ily gyönyörre / Eléggé méltó kínos volna), emelkedő, zárt felépítésével és formai biztonságával egyszeriben a lap átlagos termése fölé magasodik. A Hajh gyerekek az évfolyam 4. számában

66 a zilahi „drága múlt"-at idézi borongós, érzelmes hangon. Utolsó sorai: — Fújjátok el a nótámat: „Meghalok én nemsokára. . ." A következő Két dal

67 szintén az „elmúlt" szerelmet idézi édesbús hangján. Ez a két vers áll legközelebb a régifajta, dalszerű költészet modorához. Az 1899. jan. 25-én megjelent Válasz viszont már kifelé mutat e témakörből. A hála 61 Debreczeni Hírlap, AEÖPM. I. 108—110. 62 Ady e korbeli esztétikai elveiről 1. Varga Józsefi, m. 42—60. 63 I. m. 19., 45. 64 L. pl. Horváth Zoltán: Magyar századforduló (Gondolat, Bp. 1961.) „Volt alkalmunk több ízben utalni arra, hogy még csak nem is Nagyváradon, hanem már Debrecenben, egész fiatal, kezdő újságíró korában hirdette és képviselte a maga szemléletét, amikor még szó sem volt szervezett radikális mozgalmakról". (609.1. A publicista és költő Ady viszonyát egyébként részletesen megrajzolja Varga Józsefi, műve Lírai érzéstömbök Ady nagyváradi publicisztikájában с fejezetében (115—122). 65 XLI. 1. 3. 1. Aláírása: Aday Endre. 66 42. 67 XLI. 5. 60. 549