A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)
Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében
Az 1898—99-es évek azonban nemcsak a válság, de a kezdődő kibontakozás, útrakelés esztendei is. Már a Reviczky alakjának felmerülése s Adynak vele kapcsolatos állásfoglalása is előre mutat. Különösen akkor látjuk ezt, ha az ifjú költő felfogását egybevetjük nemcsak Nagy Béla idézett írásának idevágó megállapításaival, hanem Móricz Zsigmondnak 1902-ben megjelent Reviczky-tanulmányával is. Móricz ez írásában ugyanis még teljes mértékben a nép-nemzeti iskola mellett áll, s ennek alapján ítéli meg és el Reviczkyt. „Nem népies, nem nemzeti — veti szemére kereken —, s a tiszta erkölcsi érzés hiányzik belőle." 53 Az ifjú Ady viszont mint költő is hatása alá kerül Reviczynek. Az 1898 nyarán írt Azuba с verse szinte a Pán halála negatív parafrázisa, de Reviczkyre utal az ugyancsak ekkor keletkezett Osz felé с költeménye is a maga borongós, őszi, halálhangulatot idéző soraival, melyről maga mondja dicsekedve öccsének:„Ez az első dekadens vers!" 54 Ady tehát fájdalmas kiábrándultsága terhével, s egy dekadens költői törekvés tudatos igényével tér vissza Debrecenbe. A várost jórészt az ő késői vallomásai, mindent polarizálni szerető megnyilatkozásai nyomán úgy állítják be az életrajzok, tanulmányok, mint amely a múlt, a maradiság irányába vonta az ifjút, de ha szigetekben is, lehetett itt más is, és a Debrecenbe visszatérő Ady éppen egy ilyen szigetre került. Lapozzuk csak át pl. a Koncz Ákos városi főlevéltáros szerkesztésében megjelenő Debreczeni Ellenőr vagy Debreczeni Hírlap ekkori számait — e lapok közül az elsőnél 1898 őszén volontőr, a másodiknak decembertől munkatársa volt a költő —, s látni fogjuk, hogy bennük egész sor korabeli francia író munkája jelenik meg szinte rendszeresen— A. France-tól Zoláig. — Nem tételezhető-e fel, hogy a művelt szerkesztő személyesen is igyekszik ráirányítani tehetséges fiatal munkatársa figyelmét az újabb francia irodalomra? Bóka szerint is: „Ezekben a vidéki lapokban felvillant a távoli nyugat másízű irodalmának horizontja" 55 A kollégiumi diák francia irányú érdeklődését mutatja az is, hogy hetedmagával francia társalgó kört szervez az akadémián, melybe „bárki beléphet, ki a nyelvtant jól tudja, s ki kötelezi magát, hogy csakugyan fog franciául beszélni és tanulni." 56 Francia irodalmi tájékozottságára vall a MIŐT dec. 11-i gyűlésén Takács Endre 1. éves joghallgató Midhez с költeményével kapcsolatos bírálata is. A DFL híradása szerint Ady „rámutat az újabb francia irodalom íróira, akik bármily realizmussal munkálkodnak, oly túlságba nem esnek, mint az elszavalt költemény írója". 57 A pesszimizmusból, irányvesztettségből való kiemelkedés útját azonban néhány, főleg a színpaddal, drámaírással kapcsolatos cikke, színibírálata mutatja. 1899. január 4-én Paraszt-tragédia címmel ír egy cikket 59 , és szavait a drámaírókhoz intézi. Gerhardt Hauptmann-ra hivatkozva, később Thury Zoltán Katonák с darabjáról szólva, lelkesedve emeli ki a mű szociális célzatát, mert mint mondja: „Nagy szükségünk van egy jó orvosra, ki megmutassa a társadalom testén azokat a sebeket, melyeket a századvég legdivatosabb leple sem képes már 53 Móricz Zsigmond: Reviczky Gyula. (Uránia 1902) 170—193. Idézi Czine Mihály: Móricz Zsigmond útja a forradalmakig. (Magvető, Bp. 1960) 135. 54 Idézi Bóka László, i. m. 82—83. Az ősz később is kedves motívuma marad a költőnek. „Közel harminc olyan verse van Adynak, amelyet az ősz ihletett." L. Varga József: Ady Endre, 116—120. 55 I. m. 92. 56 XLI. 5. 74. 57 XLI. 4. 56—57. 58 Debreczeni Reggeli Újság, AEI 50—52. 45* 547
