A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Tóth Béla: Ady körül – Ady nyomán a századforduló Debrecenében

végefelé zsidók: ők a bőrükön tanulták meg a liberális elvek fontosságát.

22 A kollégiumi ifjúság is többször hangot ad a szabadelvű eszmékhez való ragaszkodásának. Kun Béla, a jogász, sőt az egész főiskolai ifjúság vezető alakja több éven át, pl. egy ifjúsági nagygyűlésen „a szabad gondolkodás, a felekezeti türelmesség, az erős nemzeti érzés s a tiszta tudomány ősi iskolájának" nevezi a Kollégiumot.

23 Fráter Ernő, a jogászegylet 1901—02. évi elnöke pedig egy vezércikkben azt írja a budapesti egyetemi ifjúságnak címezve: „engesztelhetetlen faji gyűlöletből és felekezeti elfogultságból eredő célokkal szemben — a józan haladás, az igazi liberalizmus jegyében önálló működési térre lépünk, s közösségünket megtagadjuk minden ellenkező nézettel, irányzattal."

24 De nemcsak szavakban, gyakorlatban is képviselik ifjaink a liberalizmust. Ennek köszönhető, hogy a DFL-ban gyakran a szerkesztők elveivel ellentétes cikkek jelennek meg, legfeljebb egy-egy szelid megjegyzéssel kísérve. így lesz, így lehet a lap a korszak irodalmi felfogásának, ízlésbeli forrongásának hű tükre. De van ennek a türelmességnek, eszmei ingadozásnak, kétarcúságnak egy mélyebb gyökere is. Erre Ignotus mutatott rá egy fiatalkori cikkében: ,,. . . a modern ember világnézete amúgyis csupa ellentmondás" — írja. ,,Űj korszak mesgyéjén, egy eseményekben s eredményekben páratlanul gazdag század végén állva az értelme előre vonzódik a jövő irányaihoz, de a szíve érzése a jelen túlhaladott eszméi elől sem tud elzárkózni."

25 S mintha valami ilyesmire érezne rá már az ifjú Ady is, mikor első kötete záróversében így vall: Jobb nem vagyok, mint annyi sok más, Egy beteg kornak dalosa. Vergődöm az ellentétek közt, De irányt nem lelek soha. (Jobb nem vagyok) így vergődik a századforduló egész értelmiségi ifjúsága, s ez a vergődés ott tükröződik a DFL hasábjain. * * * A mi szempontunkból igen érdekes dokumentum a meginduló lapnak mindjárt első komolyabb irodalmi közleménye, a „Nemzeti közízlés és mííbölcselet" с cikk

26 Nagy Béla 3. é. joghallgató tollából, mely a „társulati" (MIÖT) közgyűlés határozatából" (1897. márc. 27.) vétetett föl, tehát mintegy az egész ifjúság véleményének „hivatalos" kifejezése. A gondosan felépített s megírt tanulmány nagyon jól tükrözi nemcsak a 90-es évek közfelfogását a magyar irodalomról, de röviden magának ez irodalomnak a helyzetét is, így kétszeresen érdemes arra, hogy belőle, az általa rajzolt képből és állásfoglalásból induljunk ki. A szerző 22 Szekfű Gyula pl. a múlt századi „liberális közhangulat" kialakító tényezőivel kapcsolatban azt mondja: „Ide kell számítanunk különösen a tiszai magyarságot, a nagyalföld és felsőtiszai vidék nemességét, protestáns egyházi és iskolai személyzetét, valamint városi polgárságát, melyek hagyományokban növekedvén, a szabadság igéjét minden formájában tárt karokkal fogadták". Három nemzedék. (Második kiadás, „Elet" kiadása, Bp. 1922) 162. 23 DFL. XLIV. 3. 29. 24 DFL. XLIV. 4. 44. A budapesti egyetemi ifjúság klerikális befolyásra mozgalmat indított a keresztnek az egyetemi tantermekben való kifüggesztésére. Ez ellen emelnek szót a debreceniek. (L. DFL. 53. évf. 6. sz.). 25 Hét. 1894. 265—71. Idézi Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig. (Gondolat, Bp. 1959) 471. 26 XXXIX. 8. sz. 66—69. és 9. szám 76—79. 541