A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

felügyeletén és korszerű szervezésén munkálkodó Litteraria deputatioban került sor, amelynek mindketten tagjai voltak. A bizottság, melynek vezetője Lányai Gábor volt, állást foglalt az anyanyelv tanításának korai megkezdése mellett, s kimondta, hogy „különös szempontból kell venni a hazai nyelv grammatikai regulák szerint való tudását s annak litteratűrája kipallérozását is". Ez a deputatio a vallástan után mindjárt a magyar nyelv tanulását helyezte a második helyre, és kívánatosnak tartotta azt az idősebb tanulók körében is, nemcsak a 7—8 éveseknél. Kazinczyt az 1815 októberében, Színben tartott tiszáninneni generale consistorium választotta be abba a nagy bizottságba, amelynek egy része volt a Litteraria deputatio. Ezúttal a magyar nyelvi oktatás kérdésének a szabályozásával kapcsolatban tankönyv írására is kapott megbízatást. Mind ezt, mind a többi kijelölt tankönyvet az 1823—24. tanévben már használni akarták, de alig készült el néhány közülük. Ez utóbbiak közt volt a Kazinczy gondozására bízott tankönyv, bár az 1823. júl. 7-i ülésre küldött mutatványokat Lányai Gábornak idevonatkozó dolgozataiból.

24 Annál nagyobb energiával fáradozott Váradi Szabó János a rábízott feladatok teljesítésén. Már 1817-ben kész dolgozatot küld az ún. pataki ABC átdolgozásából levelezőtársának, s Kazinczy levelében elismerőleg nyilatkozik Váradi Szabá munkájáról.

25 Ez a tevékeny részvétel arra indítja a tiszáninneni egyházkerületet, hogy 1822-ben subdeputatiot küldjön ki annak a kérdésnek a megvizsgálására, „miképpen lehetne ezen Nemzeti Fijú és Leány Oskolákat egyszersmind szorgalom vagy industrialis Oskolákká formálni". Itt még a megfogalmazás is Váradi Szabó 1817-ben megjelent könyvének címére utal, s egyszersmind egyik első példája annak a törekvésnek, amely a politechnikai oktatás magyarországi bevezetésével és megvalósításával foglalkozik. De az új probléma felvetődése mellett az anyanyelvi oktatás kérdésének további kutatását sem hanyagolja el Váradi Szabó János. Bár a levelezésben ennek nincs nyoma, 1829-ben nemcsak véleményét terjeszti elő a Pataki ABC megjobbításáról, hanem el is készíti „Új ABC- és Könyv"-ét.

26 Nevelésügyi vonatkozású kérdésről esik szó a levelezésben Kazincy „Bibliai históriák" című művével kapcsolatban, de ezt számos kritikai vonatkozása miatt alább fogjuk tárgyalni. Kazinczynak a nevelésügy és nem utolsó sorban Pestalozzi tanai iránti érdeklődését tanúsítja az a sokrétű kapcsolat, amelyet a széphalmi mester a nagy svájci pedagógus magyarországi híveivel tartott fenn részben Váradi Szabó révén, részben közvetlenül. Ezek között első helyen kell említenünk Egger Vilmos nevét, aki Pestalozzi tanítványa, majd munkatársa volt, s 1813-ban Váradi Szabó felkérésére jött, Magyaroszágra és a Vay-fiúkat zenére, tornára, rajzra tanította. 1816-ban Schedius Lajos a pesti evangélikus iskola számára nyerte 24 A kérdésre vonatkozó adatokat 1. Zsoldos Benő: Kazinczy Ferencz nyelvtanírói munkássága (Sárospataki Lapok. 1896. évf. 898. és kk.). Továbbá: Ruzsiczky Éva: A grammatikus Kazinczy. Születésének kétszázadik évfordulójára (Magyar Nyelv. 1960. 56. évf. 1. sz. 11—20) és Váczy János: Levelezés. XXII. 505. 25 „Zemplény Vármegyei Fő Fiscális Dókus Úr tegnap előtt küldé által nekem a' látni régen óhajtott új Munkát a' régibb eggy nyomtatványával együtt. Fogadja-el az Úr szíves köszönetemet a' közlött örömért a' rólam való megemlékezésért. Midőn megláttam a' jelentést a' Magyar Munka felől az Újságokban, okom volt kevélykedhetni, hogy az lett-meg, a' mit én tanácslottam a' Színben tartott Superint. Gyűlés parancsolatjára készített Véleményemben, hol elmondván gondolkozásomat arra kértem a' Superintendentiát, hogy azt bízza az Úrra." Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1817. nov. 13. Lev. XIII. 353. 26 Kéziratos pédányuk megtalálható a Debreceni Egyetemi Könyvtár Kézirattári Különgyűjteményében: Ms 32/2001 és Ms 32/2710 sz. a. 521