A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Lengyel Imre: Kazinczy Ferenc és Váradi Szabó János levelezése

a józan purizmusra vonatkozó gondolatát, amiről a „jegyzések"-ben már megemlékezett.

13 Az idegen szavak átvételének kérdése alkotja a csatlakozó láncszemet a legközelebbi levélnek a nyelvújításra vonatkozó részéhez. Kazinczy egyetért a józan purizmus elvével, de ennek is megvan a maga határa. Felhasználja itt az alkalmat arra, hogy újításoktól irtózó debreceniek s ,,a' nagy tudományú, de magyarul nem tudó, hypochondrias Beregszászi [Nagy Pál] ellen kikeljen. Mindamellett nem hallgatja el a debreceniek érdemeit a „Grammatika" körül, valamint a botanikai szaknyelv megmagyarosításában. Nem helyesli Zombori károlyfehérvári tanárnak az Erdélyi Múzeumban kifejtett álláspontját, mely szerint nyelvújító társaságot kellene alapítani, mert akkor még az a veszély is fennállna, hogy a társaságba „nagy urakat" választanának be. Kazinczy elrettentő példaképpen felemlíti Keglevics József nevét, akinek szűkkeblűsége folytán kisebb méretű lett a tornai templom oltárképe, mint tervezték. Érdekes, hogy másfelől nem helyesli a nagy tömeg beleszólását sem a nyelvújítás ügyébe, s ezzel teret nyit a romantikusok támadásainak.

14 Ezután kb. három esztendeig levelezésükben nem esik szó a nyelvújítás ügyéről. Igaz, hogy ebben az időszakban kerül sor Kazinczy élménydús erdélyi utazására, a Kölcseyvel folytatott vitára a fordítás kérdésében, a romantika magyar képviselőinek a széphalmi mester ellen intézett első rohamaira. Váradi Szabónál a Pestre költözés és a saját munkáival való foglalkozás jelenthetett akadályt a nyelvújítás kérdéseivel való törődésben. Kazinczy nyelvi kérdéseket tárgyaló legközelebbi levele 1818. dec. 17-én kelt. Mindjárt a bevezetésben védelmére kel a „borág" szónak a venyigével szemben. Ez mutatja, hogy ekkor már „Az orthológus és neológus nálunk és más nemzeteknél" с tanulmányának az írásával foglalkozik, hiszen ebben fejti ki azt, hogy „a borág azt a vesszőt adja élőnkbe, amelyen az istenek itala terem" Kazinczy megítélése szerint viszont „a venyige . . . szegény, sőt nemtelen". Egy korábbi levelében Váradi Szabó felemlítette az egy fogalom jelölésére rendelkezésre álló több szó problémáját, mint éppen a borág-venyige esetében. Kazinczy ezt az alkalmat használja fel a felvetett kérdés megválaszolására, véleménye szerint „az effélékben mindég a' Poéta kezd".

15 Váradi Szabó egy félévvel később, 1819. júl. 10-én, ír ismét részletesen a nyelvújításról irodalmi vonatkozásban, s ekkor a kérdéssel összefüggő olvasmányairól is beszámol. Kazinczy Anticriticájáról adott véleményével kapcsolatosan elítéli azt, aki „a' mástól behozott jobb ízlést nyelvünkbe csak azért nem kedveli, hogy idegenektől vétetett". Itt már nyíltan színt vall levélírónk a nyelvújítás mellett: „Hiszen minden nyelv úgy ment és tsak úgy mehet elő a' tökélletességben. Mi magyarok talán pókok akarunk lenni, 's mindent magunkból ki fonni". Kazinczyt érdemeiért és az elszenvedett sérelmekért levelében Váradi Szabó az id. J. H. Vosshoz hasonlítja, akivel hiedelbergi tanulmányútja során hosszú beszélgetéseket folytatott, s vallomásszerűen bizonygatja, hogy egy-egy ilyen 13 „Bizonyossá teszem а' Тек. Urat a' felöl, hogy én ifjúságomtól fogva, а' Тек. Úr igaz Tisztelői közzül mindég egy voltam 's míg élek nem-is szűnök meg az lenni. Azok a tsekély Jegyzések, mellyeket én ezelőtt két esztendőkkel írtam volt a' Mlgs Cons. Vay József Ur kívánságára, nem illetik a' Nyelv Pallérozókat hanem tsak azokat, kik nyelvükből, az egyes tudományokra nézve minden Görög és Deák szókat erőszakkal ki akarnak törülni". [Váradi] Szabó levele Kazinczyhoz. Zsolca, 1815. okt. 26. Lev. XIII. 245—246. Sajnos a „tsekély jegyzések" dolgát még nem sikerült tisztáznom. 14 „A nyelv dolgában az a' baj, hogy minden ember alkalmatos és competens bírájának gondolja magát." Kazinczy levele [Váradi] Szabóhoz. Széphalom, 1815. nov. 9. Lev. XIII. 280. 15 Kazinczy levele [Váradi[ Szabóhoz. Széphalom, 1818. dec. 17. Lev. XVI. 259. 517